Szülőfalumban, Felsőhegyen gyerekkoromban rendre felbukkant egy-egy vándorcirkusz. A volt tűzoltólaktanya melletti füves grundon verték fel sátrukat. A legérdekesebb látványosságot a különféle idomított állatokkal bemutatott produkciók nyújtották. Az egyik falubelink, Nándor bácsi, munkából hazajövet benézett a cirkuszba. Szokásához híven már be volt nála állítva a napi átlagos maligánszint. A cirkuszi sátorban ez alkalommal a legnagyobb attrakciót egy termetes barnamedve nyújtotta. Az idomított mackó két lábon is tudott járni. A két első mancsára kesztyűt húztak, mint valami bokszolónak. Az idomár hergelte a közönséget, hogy ki a bátor legény a faluban, ki mer kiállni az állattal birkózni. Nagy zsivajgás és kiabálás mellett Nándor bácsi jelentkezett az erőpróbára. A közönség lelkesen biztatta, hogy teperje le a medvét, amely azonban játszi könnyedséggel odébb tette a kihívóját, aki többször földre került, de nem lett bántódása, az állat valóban kesztyűs kézzel bánt ellenfelével. A karmai sem tudtak sérülést okozni. Az ifjúság talán sohasem szórakozott olyan jól, mint azon napon, amikor Nándor bácsi kiállt a medvével birkózni. Valódi show-műsor kerekedett.
