Biztosan sokunkkal előfordult már, hogy hallgattunk egy zeneszámot, és olyan érzésünk támadt, mintha már hallottuk volna, legalábbis egyes részei ismerősnek tűntek. Ez történt velünk is a minap, amikor ex-Yu zenékkel nosztalgiáztunk. A Novi Fosili Šuti moj dječače plavi című számának első taktusaiban felismerni véltük a kortárs zenész, Teddy Swims Bad Dreams című szerzeményének elejét. Összevetettük a kettőt – a két dal kezdetének akkordmenete teljesen megegyezik, azonban kérdés, az amerikai énekes-dalszerző egyáltalán tudatában van-e annak, hogy egy horvát együttes negyvenöt évvel ezelőtti zeneszámából merített. Tudniillik nemrégiben elmondta, hogy zeneszerzéskor kreatív eszközként használja a mesterséges intelligenciát, bár elismeri az AI dalszerzőkre és szerzői jogokra gyakorolt hatásával kapcsolatos vitákat is, és számára az igazi kreativitás továbbra is alapvető fontosságú. Ha tehát azt vesszük, hogy a mesterséges intelligencia azokból az adatokból dolgozik, amelyeket beletápláltak, akkor könnyen előfordulhat, hogy az említett sláger részben plágium.
Lehet, hogy művészi szempontból koppintani nem szégyen, hiszen mindenki merít valahonnan – ez különösen tetten érhető a hat évtizedes múltra visszatekintő popzenében: átdolgozásokban, remixekben visszaköszönnek évtizedekkel korábbi szerzemények. Ez rendben is van, ha az eredeti szerzőt feltüntetik a lemezborítón, egyértelmű lopás esetén azonban súlyos anyagi következményekkel kell számolnia az előadónak.
