Nem könnyű eldönteni, tegyünk-e fogadalmakat az év utolsó napján, vagy engedjük el a dolgot, és bízzunk magunkban annyira, hogy felismerjük, a kívánt változások eléréséhez nincs szükségünk fogadalmakra, csupán döntések kellenek, amelyeket azután be is tartunk. A szilveszteri hangulat kétségtelenül csábító, hiszen ilyenkor könnyebben tesz felelőtlen ígéreteket az ember akár önmagának, akár másoknak, és talán éppen ebből fakad az is, hogy a különféle statisztikai adatok szerint az ekkor tett fogadalmak túlnyomó része nem hozza meg a vágyott változást az életünkben, különösen abban az esetben, ha előkészítetlenül, valós elhatározás nélkül, esetleg felelőtlenül tesszük azokat meg. Az ilyen esetek elkerülése érdekében szerencsésebb általánosabb, nehezebben ellenőrizhető, bonyolultabban számon kérhető fogadalmakat tenni, mint például: megpróbálunk jobban odafigyelni másokra, többet segíteni a rászorulókon, vagy egészen egyszerűen jobb emberré válni. Ha viszont mégis a konkrétumok mellett döntenénk, akkor érdemes felismernünk, hogy a siker kulcsa nem feltétlenül az azonnali száznyolcvan fokos fordulatban, hanem sokkal inkább a racionálisan átgondolt és tudatosan felépített változtatásban rejlik, különösen, ha olyan általános fogadalmakról van szó, mint valamilyen káros szenvedély feladása, vagy egy komoly életmódváltás megkezdése, amelyek talán még ma is a leggyakoribb újévi fogadalmak közé tartoznak.
Szóval gondoljuk át alaposan a dolgot, majd döntsünk, és ha szükségét látjuk a fogadalomtételnek, fogalmazzuk azt meg úgy, hogy ne kudarcként kelljen megélnünk az előttünk álló időszakot, hanem sikerként tudjuk azt elkönyvelni. Ha másért nem, akkor önmagunk és a saját önbecsülésünk miatt!
