Vannak nyugodt időszakok, amikor semmi érdemleges nem történik körülöttünk, úgymond uborkaszezon van. Csak a napok múlnak. És persze olyan időszakok is vannak, amikor a világ összes gondja ránk szakad. Ilyen volt az eddigi időszak is, csak sorjáztak a gondok, valós és mondvacsinált, generált problémák. Ilyenkor a mókuskerékbe kavics kerül, felbomlik az egyensúly. A rengeteg hülyeség közepette pedig az ember is hülyeséget csinál. Az egyik reggel buszra indultam. Lecsekkoltam a jegyem, leültem. Szokásom, hogy még egyszer leellenőrzöm a jegyem, biztosan eltettem-e. De nem találtam sem a zsebemben, sem a táskámban, sem a padlón. Izzadtam, vörösödtem, már fejben kiszámoltam, mennyibe fog nekem fájni, ha mindennap jegyet kell vennem, plusz a buszjegykártya kidolgoztatás… Eme elmefuttatásom közepette valaki megkocogtatta a vállam: – Ezt a táskámba tetted! – és felmutatta a pasi a jegyemet. Sűrű hálálkodásba és bocsánatkérésbe kezdtem. Azt se tudtam, hova legyek. Nem emlékeztem erre a mozzanatra. Valaki más táskájából lop, én meg belepakolok…
Ha netalán találnak felesleges dolgokat a táskájukban, ne gondoljanak rögtön rosszra. Csak arra, hogy valakinek nehéz napja van.
