Ködös, szürke napok, a médiumok ontják a rosszabbnál rosszabb híreket. Nagyon nehéz derűs lélekkel élni a mindennapokat, megtalálni azt az apró örömet, amely túllendít bennünket a sötét gondolatokon.
A minap az esti sötétben hazafelé gyalogoltam a munkahelyemről, s azt furcsálltam, hogy egyik-másik lakásban már ezer fénnyel csillog-villog a karácsonyfa. Valaha nálunk, ismerőseinknél, rokonainknál is csak 24-én kerültek fel a díszek a fára. Én még mindig megőriztem ezt a szokást, a kisded Jézus világra jöttének tiszteletére karácsony böjtjén öltöztetem díszbe a lakást.
Mi indokolja azt, hogy sok lakásban karácsony előestéjén már megszokott látvány a gömbökkel, fényfüzérekkel feldíszített karácsonyfa? Ez is az ünnepre hangolódást segíti sokaknál? Jobb kedvre hangolja őket? Persze, mások életébe tapintatlanság beleszólni, semmi sem indokolja. Csak halkan jegyzem meg: az adventi várakozás örömét elsősorban a lelkünkben kell megélnünk. Miközben már most az ezer színben pompázó karácsonyfát nézik, ne feledkezzenek el a lényegről. A hitről, de embertársainkról se. Tartsák szem előtt, hogy Jézus tanításának legfőbb parancsa a szeretet, s ebbe beletartozik a türelem, a másik ember felé igazi figyelemmel való odafordulás, sőt a segítségnyújtás, az adakozás is. Így tudjuk csak lélekkel és lélekben megélni az ünnepet.
