Múlik az év! Három hét karácsonyig, már mindenki érzi a nyomást... Felfénylett az első gyertya az adventi koszorún, megkezdődhet(ne) a lelki elmélyülés időszaka, a várakozásé. De hiába szeretnénk békés, szelíd dolgokkal foglalkozni, hiába szeretnénk, hogy előtérbe kerüljön az otthonunk csinosítása, a család, a rokonság, a lassú ráhangolódás az ünnepekre, mindennapjainkat kitölti az év végi feszített munkatempó, és a feje tetejére állt világ sem igazán engedi ezt meg, hiszen, ha bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, kinyitjuk az újságot, ömlenek a rémísztő hírek, nehéz átadni magunkat az ünnepi ráhangolódásnak.
Keresem a fényeket, az illatokat, érzéseket, amelyeket gyerekkorom óta a pozitív karácsonyi várakozással kötök össze... Esténként megkeresem kedvenc zenémet – a megzenésített zsoltárok tiszta hangja bejárják a lakást, a lelkemig hatolnak, segítenek a megnyugvásban. Most van itt az ideje, hogy megálljunk és végiggondoljuk, hogy mit is jelentenek számunkra az advent hetei.
Vajon csupán arról szól ez az időszak, hogy a szükséges kellékeket be tudjuk szerezni ahhoz, hogy szép ünnepünk legyen? Mert ha nem lesz díszes karácsonyfa, pompás sütemény, drága ajándék, akkor nem igazi az ünnep?
Olvasom, hogy a hagyományos adventi koszorú zöld ágai az örökkévalóságot szimbolizálják, formáját tekintve pedig a Boldogasszony ölelését, Isten teljes és végtelen szeretetét, valamint a lélek belső egyensúlyát.
A boltok, virágüzletek külön üzletágat fejlesztettek ki az adventi koszorúk köré, hogy drágán kínálják a pénzért nem megvásárolható, meghitt hangulatot: ezeket a koszorúkat azonban házilag is elkészíthetjük, amitől sokkal személyesebb, bensőségesebb hangulatot varázsolnak.
Ünnepre készülünk. Legyen csendes, türelmes. Kívánságok helyett legyen benne sok szeretet. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de ettől még lehet szép és igaz.
