Olvasom az újságban, hogy a magyar Országgyűlés megtiltotta a műhús előállítását és forgalomba hozását, és erről rögtön az jutott eszembe, hogy mielőbb telefonálnom kéne Bogarasba a Franciska néninek, hogy vágjon már le nekünk néhány kakast, tyúkot, meg egy-két kacsát, nehogy jóféle háztáji jószág nélkül maradjunk a télre.
Annak nem szabad megtörténnie, hogy a vasárnapi húsleves valami nyálas csirkéből készüljön, és azt sem tudom elképzelni, hogy a finom kacsapecsenye hiányozzon az ünnepi asztalról. Hogy ettem-e már laboratóriumban előállít húst a tudtomon kívül, fogalmam sincs, de hogy ilyet szánt szándékkal nem vettem magamhoz, az egészen biztos. Előnyben részesítem a töpörtyűt, a füstölt szalonnát, a füstölt kolbászt, az érlelt sonkát és csak remélni merem, hogy a hentes, akinél vásárolok, valódi, röfögő disznóból dolgozik.
Ez a laboratóriumban előállított húsdolog végtelenül rosszul hangzik, akármiből is legyen, szeretném távol tartani magamtól. Legjobb, ha mindenkinek van valahol falun egy Franciska nénije, akinél kint szaladgálnak a tyúkok az udvarban, és ilyen helyről vásárol. Egyáltalán nem mindegy, mit eszünk.
