Rögtön az elején szeretném letisztázni, nagy állatbarát vagyok, minden négylábút szeretettel üdvözlök az utcán, amit ők farokcsóválással hálálnak meg. Akikkel bajom van, azok a kutyatulajdonosok. Pontosabban azzal, hogy a házi kedvencük végtermékét nem szedik össze – tisztelet a kivételeknek –, hanem ott hagyják a fűben, hogy az arra járók belelépjenek, és szétkenjék a járdán, valamint a lépcsőházban.
Két évvel ezelőtti adat szerint 2023-ban mintegy kétmillió kutyát regisztráltak Szerbiában, és évente átlagban százezer új kutyát vesznek nyilvántartásba. Az épületünkben is több kutyus lakik. Mindennap, néha többször is, sétáltatás ürügyével leviszik őket, hogy elvégezzék kis- és nagydolgukat. Ha kutyánként naponta kb. tíz deka ürülékkel számolunk, akkor ez tonnában számolva rengeteg. Arról nem beszélve, hogy a fűben, homokozóban megbúvó kutyaguminak egészségi kockázata van. A leginkább veszélyeztetettek az ott játszó gyerekek, akik kíváncsiságból mindent megfognak, aztán a szemükhöz-szájukhoz nyúlnak.
A megoldás az lenne, ha a városatyák alaposan megbírságolnák a felelőtlen gazdákat, akik nem tesznek eleget kötelességüknek, lévén, ahol a kutyáikat kakiltatják, az közterület. Ma már minden villanyoszlopon kamerák figyelnek, könnyen ki lehetne szűrni a delikvenseket. Vagy ismételten bevezetni az ebadót.
