2025. augusztus 8., péntek

Jó reggelt! 08-08-2025

A minap úgy adta a dolgom, hogy gyalog jártam be a fél várost. Kora reggel volt, még hűvösnek mondható, ám közel sem éreztem annak, a levegő mintha megállt volna az épületek között. Egész utam alatt azon gondolkodtam, hogy merre járok, hiszen ismerősek a házak, de már nem úgy vetül rájuk a reggeli fény, mint hajdanán. Az eddig magasnak vélt épületek viskóknak tűnnek, a közelükben éktelenkedő betonóriásoktól. Ezek a többemeletes tömbök úgy nőnek ki a földből, mint eső után a gomba. Megdöbbentő számomra, hogy néhány év alatt ekkorát változott a város arculata. Járva Szabadka utcáit azon töprengtem, hogy ez már nem az én városom, nem az a hely, ahova születtem. Idegennek érzem magam ott, ahol eddigi életemet éltem. Bele sem merek gondolni, mit érezhetnek azok, akik udvarába szabadon benéznek az új szomszédok a frissen felhúzott tömbház ablakaiból. Embereknek, akik évtizedek óta élnek azokban a házban, most megszűnt a magánszférájuk. Nem locsolhatják virágaikat hiányosabb öltözetben, nem tehetnek azt, amit szeretnének, anélkül hogy ne szegeződne rájuk még ötemeletnyi szempár. Sokan joggal érezhetik úgy, hogy idegenek lettek a saját otthonukban, ahol figyeli őket a Nagy Testvér. Csak tudnánk, kiknek épülnek ezek a betonóriások? Hiszen legtöbbje üresen áll. Kicsit elkalandozva azon, hogy mi lesz még ezután, arra a következtetésre jutok, hogy hőn szeretett városom lelke lassan semmivé lesz.

Magyar ember Magyar Szót érdemel