A túltelített város

Hétfőn volt a harmincadik évfordulója a horvátországi Vihar hadművelet kezdetének. 1995. augusztus 4-én hajnalban a horvát hadsereg és rendőrség átfogó támadást indított a Krajinai Szerb Köztársaság ellen. A horvát hadvezetés augusztus 7-én alig 84 órával a hadművelet megkezdése után győzelmet hirdetett, igaz, a szórványos harcok és tisztogatások csak augusztus 14-én fejeződtek be. A Vihar hadművelet alapjaiban változtatta meg a Krajina etnikai képét. A szerb lakosság zöme, mintegy 200–250 ezer ember, kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, ezzel együtt hatalmas menekültáradat zúdult az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra. A menekültáradat Szabadkát is elérte. E heti tárcánkban a harminc évvel ezelőtti eseményeket elevenítjük fel, napilapunk korabeli tudósításainak a segítségével.
Arról, hogy krajinai szerb menekültek Szabadkára is érkeznek, a Magyar Szó 1995. augusztus 8-ai számában olvashatunk először:
„A Jugoszláv Vöröskereszt felhívására a szabadkai emberbaráti szervezetben is bevezették az állandó ügyeletet: mindennap este nyolcig fogadják az érkezőket. Az elmúlt néhány napban ugyanis újabb menekülthullámnak lehetünk tanúi, tegnap délelőtt tízig hat család érkezett, közülük ötnek sikerült hozzátartozóknál elhelyezkedni. A tegnap délelőtt megtartott sajtótájékoztatón elmondták, hogy valamennyi alapszervezet azt a feladatot kapta, hogy élelmet, tisztálkodási és ruházati cikkeket, továbbá sátrat, tábori ágyakat, ágyneműt és takarót gyűjtsenek” – állt napilapunkban.
A Magyar Szó augusztus 9-ei számában pedig már arról adtak hírt, hogy „egyik napról a másikra több mint a háromszorosára nőtt azoknak a menekülteknek a száma, akik Szabadkára érkeztek”. Az augusztus 10-ei szám szerint a menekültek száma mintegy kétszázra nőt. Augusztus 11-ei számból megtudhatjuk, hogy Đurdica Skenderović, az észak-bácskai körzet megbízott kormánybiztosa menekültügyi körzeti törzskart alakított. A hír szerint a menekülteket ideiglenesen a palicsi természeti iskolában helyezték el.
Augusztus 13-án a menekültválság közepette került sor a hagyományos szabadkai aratóünnepségre, a Dužijancára. Kasza József, városunk akkori polgármestere ünnepi köszöntőjében természetesen a tragikus eseményekre is reflektált:
„– Az új kenyér ünnepe egy verejtékes munka befejezését jelzi, erőt ad a holnapra, hogy együtt aratunk, dolgozunk, hogy megőrizzük közösségünket, és az együttélésből példát nyújtunk másoknak is. Keserű gondokkal van körülfonva ez az új kenyér, mert menekültek tízezrei érkeznek, de azt sem felejthetjük el, hogy néhány évvel ezelőtt itteni magyarok és horvátok tízezrei kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. Emberi kötelességünk, hogy segítsünk a menekülteken, de kötelességünk fölhívni a világ és a politikusok figyelmét, hogy hagyják abba az öldöklést, a háborút, mert csak békében várhatjuk a holnapot” – olvashatjuk a polgármester szavait napilapunk augusztus 15-ei számában.
A Magyar Szó augusztus 16-ai címlapján a következő címet találjuk: „Szabadka túltelített”. Alatta arról írtak, hogy már 1837 hontalan volt városunkban, és hogy a körzeti megbízott kormánybiztos arról értesítette az illetékes köztársasági szerveket, hogy Szabadka képtelen több menekültet befogadni. Ebben az írásban arról is hírt adtak, hogy a szerb kormány menekültügyi minisztériuma egy átiratban arra utasította a községi képviselő-testületet, hogy a menekültek elszállásolása érdekében írassák össze az üres házakat. Hozzátették, hogy az átirat nagy felháborodást váltott ki a város lakosságának körében. A másnapi, augusztus 17-ei lapban azt olvashatjuk, hogy „több mint kétezer menekült volt a község területén, miközben eredetileg az egész észak-bácskai körzetbe 2500 menekült irányítását előlegezték az állami szervek.” Hozzátették, hogy ezzel szemben egyes hírek szerint Montenegróban 700, míg Koszovóba pedig csak 200 menekült érkezett. Miután Szabadkán a menekültek száma megközelítette a 3000-et, Kasza József a következőket nyilatkozta lapunknak:
„– Elértük azt a határt, amit a város el tud viselni. Ez alatt nemcsak a menekültek anyagi ellátását értem, hanem azt a pszichikai feszültséget is, amit mindez okoz. Nem lenne szabad tovább feszíteni a húrt és újabb menekülteket irányítani ebbe a térségbe, nemcsak az etnikai összetétel megváltozása miatt, hanem az elviselhetőség szempontjából sem. A városnak nincs olyan létesítménye, ahol tartósan el tudnánk helyezni ezeket az embereket. Csak ideiglenes elszállásolásról tudunk gondoskodni – ennyi embert csak tornatermekben helyezhetünk el, mert a rendelkezésre álló létesítményeket a korábban érkezett menekültek lakják” – olvashatjuk a polgármester szavait lapunk augusztus 20-ai számában.
A délszláv háborúk alatt Szabadkára hivatalosan körülbelül 13 000 menekült érkezett a volt Jugoszlávia területéről.