Augusztus 5-én, Róma első Mária-templomának, a Liberius-bazilikának (ma Santa Maria Maggiore) szentelési évfordulóján ütköztek meg Péterváradnál a keresztény és a török erők, a csata Mária lovagjainak diadalával végződött.
A kegyhely legnagyobb, modern kori problémája a parkolóhely hiánya, a szervezők azt ajánlják az újvidékieknek, hogy a 3-as és a 9-es busszal utazzanak a péterváradi végállomásig, aztán tízpercnyi gyaloglással folytassák útjukat a templomig. A Havas Boldogasszony újgótikus kegytemplomot 1881-ben Ilija Okrugić plébános, apát építtette, Hermann Bolle építész tervei alapján
A Szerémségi Egyházmegyéhez tartozó Tekiján ennek a győzelemnek az emlékére építették fel a Havas Boldogasszony-templomot, amely július 26-án, Szent Anna és Joakim, Szűz Mária szüleinek emléknapján, valamint augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén várja búcsúra a híveket. A kegyhelyre az idén is érkeztek zarándokok, kedden reggel közösen, imádságos lelkülettel végigjárták a keresztutat a kegyhelyen.
Edurad Španović péterváradi plébános a szerémségi püspökség nevében szólt a hívekhez, a csatában elesettekért és a világbékéért, akárcsak belső békességünkért imádkozott: – Savoyai Jenő serege nemcsak fegyvereire támaszkodott, hanem Isten védelmére, Szűz Mária közbenjárására is – emlékeztetett a közelben lévő, hat és fél méter magas, 1902-ben Zágrábban elkészült emlékműnél. A keresztnél, amelyet Hermann Bolle építészmérnök tervei alapján emeltek a Vezirac dombján. A plébános felhívta a figyelmet a kereszten olvasható, latin nyelvű szövegre: Ad memoriam insignis victoriae duce Eugenio principe abexercitu casereo ex turcis partae, die V. augusti p. xl. m. n. MDCCXVI (Eugene herceg császári serege rendkívüli győzelmének emlékére, amelyet a törökök felett aratott 1716. augusztus 5-én). A kereszt hátuljára a Legio Petervaradiensis collata liberalissime stipe ab episkopis et monasterris Austriae et Hungariae, ab hominibus nobilissimis Hungariae, Croatiae et Slavoniae ab is caes. et. reg. exercitus partibus, quae repetuntur a militibus, qui pugnae Petervaradiensi interfuerunt hoc monumentum posuit, die V. augusti A. D. MCMII szöveget vésték, ami annyit jelent, hogy az emlékművet az osztrák és magyar kolostorok szabadságot legjobban szerető püspökjeiből, Magyarország, Horvátország és Szlavónia legnemesebb embereiből, a császári és királyi sereg tagjaiból összeálló péterváradi légió tagjai emeltették, az úr 1902. évében augusztus 5-én. – A tekijai templomban és a közeli szent helyen immár bő három évszázada rendszeresen összegyűlnek a hívők augusztus 5-én, hálát adva az úrnak a szabadságért és a keresztény hit megőrzéséért. Könyörögnek a békéért és a békés jövőért – emlékeztetett a plébános.
A nagy múltú kegytemplomnak, amelyet Antun Drk péterváradi építész tervei alapján kívülről felújítottak, a belterét átalakították az új liturgikus előírásoknak megfelelően (Lennert Géza felvétele)
A keddi szertartáson magyar, szerb és muzulmán egyházi méltóságok is imádkoztak, ott voltak Ausztria, Magyarország és Törökország diplomáciai képviseletei, akárcsak az EBESZ belgrádi irodájának alkalmazottjai is. Az eseményt az idén is Petar Mudri és az általa vezetett, Vezirac 1716 Egyesület szervezte.
Nyitókép: A hatalmas kereszt 1902. augusztus 5-e óta emlékeztet a csodálatos győzelemre (Ótos András felvétele)
