Egyre jobban szívembe zárom Egert, és már most visszavágyódom. Az elmúlt egy évben már másodszor jártam ott, ám ezúttal nem kirándulni mentem, hanem egy szakmai konferenciára. A program sűrű volt, annak ellenére mégis jutott idő arra, hogy a város kulturális kincseit felfedezzük. A líceum grandiózus épület, amelynek könyvtártermébe lépve olyan érzés fogott el, mintha visszarepültem volna az időben. Megdöbbentő volt megtudni, hogy itt őrzik többek közt Mozart egyetlen, Magyarországon őrzött levelét is. Mindig is érdekelt a csillagászat, így különösen vártam a csillagvizsgálót, viszont a legizgalmasabb élmény az egyetem kilencedik emeletén várt rám: a camera obscura. Ez Európa legrégebbi, ma is működő periszkópja, amely által Eger élő városképe vetült a sötét szoba asztalára. A kinti forrósággal szemben megkönnyebbülés volt a tizenhárom fokos érseki palota pincerendszerét bejárni. A szállásunk az egri vár falán helyezkedett el. Ha bátrabb lettem volna, és a teraszon még egy lépést teszek, akkor már a vár udvarán találtam volna magam. Természetesen Eger ízeiről sem lehet megfeledkezni, hiszen ez a bor városa. Jól esett megpihenni és szórakozni a Szépasszony-völgy hűvös pincéiben, ahol a gazdag ízvilágú bikavér mellé zsíros kenyeret ettünk.
