Szokták mondani, hogy ha az embernek gyerekei születnek, akkor néhány évig újraélheti a kamaszkorát. Részben azért, mert egy ideig bizony mindennapos lesz a hajnalig tartó „dorbézolás”, részben meg azért, mert ha vágyik egy kis esti kimenőre (legyen szó baráti összejövetelről, egy jó kis koncertről vagy színházi előadásról), úgy újfent a saját szüleitől kell elkéredzkednie, hiszen többnyire ők azok, akik ilyen alkalmakkor betöltik a bébiszitter szerepét.
A zentai Tiszavirág Fesztivál a kedvenc közösségi eseményünk, minden évben örömmel veszünk rajta részt. Szerencsére gyerekbarát rendezvényről van szó, így a lányaink is nagyon jól érezték magukat. A mi tervünk azonban az volt, hogy a délutáni móka után a férjem nálunk látogatóban lévő szüleire bízzuk a lányokat, amíg mi lopunk magunknak egy-két óra romantikus fesztiválozást a kora esti órákban.
Ember tervez… mire lassan a végéhez közeledett a délután, a gyerekek elfáradtak, nyűgösködni kezdtek, és már csak anya volt jó nekik. Így történt, hogy kis családunk otthon töltötte az estét, míg a nagyszülők éjszakába nyúlóan buliztak az Abbára meg a Lócira.
