Kutyák, macskák, lovak és más háziállatok évezredek óta élnek együtt az emberrel. Néha-néha meg is értik egymást, a hosszú idő alatt kialakult egyfajta kommunikáció közöttük. A háziállatok egymás között is kiválóan szót értenek. Különösen egy-egy azonos faj egyedei. Sőt, közöttük akadnak olyanok is, amelyek még idegen nyelven is beszélnek. A kakasok legalábbis biztosan. A magyar gazda és a szerb gazda „kétlábú ébresztőórái” faluhelyen a szokásos kukorékolási időpontok mellett ugyanis szabad idejükben egymással is trécselnek. Amikor váratlanul megszólal az egyik, mondjuk a magyar kakas, kisvártatva jön az üzenet a szomszédból, a szerb udvarból. Ez a párbeszéd több helyen is megfigyelhető, egy-egy vegyes nemzetiségű közösségben, illetve egymás melletti, eltérő nyelvű „udvartartásban”. A kutyák esetében is tapasztalható hasonló jelenség, de a kakastársadalom kommunikációja mintha meggyőzőbb lenne az emberi fül számára. Csak az a kérdés, hogy miről beszélgetnek a sarkantyús jószágok, és hogyan tanulták meg a másik (idegen) nyelvét, amikor más-más udvarban, tehát elkülönülve élnek. Lehet, hogy valamit el kellene lesni tőlük? Lehet, hogy ha vidékünkön sikerülne megtanulni a kakasok nyelvét, könnyebben szót értenének egymással azok a különböző nemzetiségű emberek is, akik egyébként erre képtelenek? Szóval éljenek a kakasok! Ha lehet, ne vágjuk őket le, inkább tanuljuk meg a nyelvüket! Hátha akkor mi, emberek is jobban szót tudunk érteni egymással.
