Mostanában saját magamon tapasztalom meg, hogy mennyire kevés kell ahhoz, hogy bizonyos szokásainkon változtassunk, vagy kialakítsunk nem létezőket. Ilyen pl. esetemben a gyümölcsevés. Dolgoztam szőlősben, szedtem meggyet és almát, gyümölcstermő vidékről származom, mégis nagyon sokszor elhanyagoltam, hogy fogyasszam is őket. Eljött a tél, és éreztem, hogy szükségem van valami pluszra, valamire, amiből energiát, vitaminokat meríthetek. Elkezdtem gyümölcsöt vásárolni, először mandarint, mivel az a gyakran problémás gyomromra is jó hatással van, aztán almát, mert az talán a leghozzáférhetőbb gyümölcs a környezetünkben, de számomra a legfinomabb is, újabban pedig már banán is kerül szinte mindig a konyhaszekrényre, ahol kezem ügyében tartom eme finomságokat, a gyümölcsök „bumerángja” ugyanis óriási energiabomba, fizikai munka, avagy sportolás előtt a lehető legjobb választás tapasztalatom szerint.
Hogy mi kellett mindehhez, hogyan lett rendszeres gyümölcsevő belőlem? Egyszerű volt a megoldás. Bevásárláskor oda kellett sétálni a gyümölcsrészleghez, kiválogatni a nekem tetsző egyedeket, lemérni, kifizetni, hazavinni, és máris fel voltam szerelkezve belőlük. Vagyis immár nem csak voltam, hanem vagyok, ráadásul rendszeresen, egész egyszerűen megszoktam magát a vásárlási folyamatot és a gyümölcsfogyasztást. És láss csodát, az étkezési szokásaim is igen jelentős változáson mentek át, ami a túlsúlyom észrevehető csappanásában is felfedezhető. Régebben, ha még éhesnek éreztem magam, akkor ettem még abból, amit éppen fogyasztottam, most viszont egy-egy jóleső ebéd után inkább elmajszolok 1-2 almát, meghámozok egy narancsot – későnfekvőként gyakran vacsoráztam az éjjeli órákban is, mostanság azonban néhány darab gyümölccsel csillapítom éhségem, így nem teli hassal fekszem, álmom kellemesebb, kipihentebben ébredek.
A hangulatom is jobb, jólesik, hogy egy jó szokást állandósítottam életemben, ráadásul a gyümölcsöknél természetesebb, finomabb eledelt keveset is ehetünk. Fogyasszanak önök is minél több almát, barackot, narancsot, körtét, szőlőt, amit csak szeretnek, elvégre hiába igyekeznek a szeretteink foglalkozni velünk, ha mi hanyagul viszonyulunk magunkhoz.
