A mindennapok során gyakran illetjük különféle negatív jelzőkkel a virtuális világot, feltéve persze, ha tisztában vagyunk annak kedvezőtlen hatásaival és ránk leselkedő veszélyeivel. Kétségtelen ugyanis, hogy a kibertér sok olyan tényezőre gyakorol negatív hatást, amelyek a kulturális és társadalmi kapcsolatok hagyományos formáinak alapját képezik. Vannak azonban kedvező hatásai is, amelyeket ugyanakkor nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is ismerünk, hiszen azok által vált a mindennapjaink fontos részévé, aminek köszönhetően a virtuális térben mind több olyan hasznos és praktikus lehetőség jelenik meg, amelyek megváltoztatják az életünket, van, akinél szembetűnően, akad, akinél kevésbé észrevehetően.
Hasonló a helyzet a közösségi portálokkal is, amelyek esetében szintén leszögezhető: ahogyan annak a bizonyos éremnek, az ilyen szájtoknak is mindig két oldala van. Tény ugyanis, hogy azok a momentumok, amelyek esetében ismerőseink örömteli híreket osztanak meg az üzenőfalukon, kifejezetten pozitívan hatnak ránk, ugyanakkor az is tény, hogy vannak, ráadásul elég sokan, akik hajlamosak túlzásokba esni, és életüknek olykor legszemélyesebb, olykor legjelentéktelenebb történéseit is nap, mint nap megosztani a közösségi portálokon szerzett valós vagy vélt ismerőseikkel. A szakemberek szerint a közösségi oldalak megjelenése az önkifejezés már-már beteges formáinak adhat utat, ilyen például az egyes helyeken már kapható WC-ülőke, ami felhasználója profilján jelzi, ha használatban van. A hozzáértők azt is hangsúlyozzák, az, hogy okostelefonunk segítségével szinte bárhol, bármilyen körülmények között hírt adhatunk magunkról, a valódi közösség kiépülése helyett csupán a virtuális baráti kör kialakulását segíti elő, amelynek tagjai leginkább csak a kijelzőkön keresztül tartják egymással a kapcsolatot.
Az ilyen típusú megnyilvánulások azonban talán még mindig kevésbé bosszantóak, mint azok, amelyek során valaki folyamatosan a negatív meglátásait és a belső frusztráltságból fakadó gyűlölködő megjegyzéseit kívánja közszemlére tenni, és ezáltal ránk erőltetni. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, mi közünk hozzá, egyáltalán miért kell elviselnünk azt, hogy ilyen módon újra meg újra elrontsák a kedvünket. Itt kerül azonban előtérbe a virtuális világ óriási előnye a valódival szemben: az, hogy egyetlen mozdulattal elhallgattathatjuk azokat, akiknek az eszmefuttatásaira vagy az ömlengéseire nem vagyunk kíváncsiak.
Olykor azonban a mindennapok során is érdemes lenne megkísérelni ügyet sem vetni az ilyen típusú emberekre. Ez persze nem mindig könnyű feladat, különösen akkor, ha kellően jól neveltek és tapintatosak vagyunk, de bizonyos helyzetekben mégis megéri: elképesztően felszabadító érzés, érdemes kipróbálni!
