Azt mondják, a nyelvészethez mindenki ért, hiszen ha egy társaságban fölmerül egy nyelvhelyességi vagy helyesírási kérdés, akkor mindenkinek van véleménye, mindenki tudja (vagy tudni véli), hogyan kell írni azt a bizonyos szót. Sok nyelvész van tehát közöttünk, de arra talán kevesen gondolnak, hogy szinte mindenkinek a családjában, a környezetében van nyelvújító is: egy beszélni tanuló kisgyermek, aki még furcsán ejti ki a szavakat, és egy-két érdekes, vicces szót sokáig emlegetnek a családban.
Az én nyelvújítóm a keresztlányom, aki ugyan évekkel ezelőtt végezte nyelvreformáló tevékenységét, annak hatása azonban a mai napig érezhető, igaz, szűk (azaz családi) körben. Ma is megmosolyogtat például a KATN feliratú rendszámtábla, mert ő így szólított, amikor még nem tudta rendesen kimondani a nevem. A kipusztul szónak pedig a szótáramban nemcsak ’kihal’, hanem ’gép vagy játék elromlik’ értelme is van néha (a jelentésbővülés, mint tudjuk, a nyelvi változás egyik fajtája).
A keresztlányom (nyelvújítás kori nevén Gabiella) már hétéves, szépen beszél, lassan írni is megtanul, rég nem használja az általa alkotott furcsa szavakat. Én viszont még mindig távírónak nevezem a televízió távirányítóját.
