Jó reggelt

Újvidéken az utóbbi időben újabb lendületet kapott az építkezés. A városnak több pontján gomba módra szaporodnak az új, tetszetős építmények.

Szomorú dolog borongós gondolatokkal kezdeni a reggelt. Vége van a választásoknak, de az indulatok még forrnak.

Nem tudom, hogy Önök, kedves olvasóink, szeretik-e a tejtermékeket, de én nagyon. Gyerekkoromban sok éven át minden reggel tejbe aprított kenyeret reggeliztem, most pedig müzlit tejjel.

Talán az a legegyszerűbb, ha leírom: pocsék a napom. Tavasz van.

Megpróbáltam komolyan venni a reklámokat, és arra a következtetésre jutottam, hogy mondjuk, 20-30 évvel ezelőtt az emberek ráncosak voltak, szinte gusztustalanok, mert nem használtak ránctalanítót, gombás volt a lábuk, puffadt hassal, pattanásosan járkáltak, a hajuk fénytelen volt, és folytathatnám a sort. S persze itt vannak a tisztítószerek, amelyek pillanatok alatt fertőtlenítenek, illatosítanak, lemarják a vízkövet...

Kisebb-nagyobb kétnemű társaságban észrevettem, talán tíz perc sem múlhat el anélkül, hogy az ételre terelődjön a szó. Ilyenkor ugyanis a férfiak, érthető módon, kerülik a beszélgetési témák egymás között megszokott katonaság– sport–csajok sorrendjét.