Az utóbbi időben egyre-másra furcsa hangokat hallat az udvarunkban álló hatalmas tuja. Recsegő, ropogó hangok jönnek felőle, az ember felkapja a fejét, mert néha olyan, mintha az eső esne, mintha az aláhulló esőcseppek kopognának a betonon, a csupasz földön vagy a tető cserepein.
2026. június 26., péntek
Jó reggelt
Cudar egy világban élünk. Csaknem mindenhol megpróbálnak meglopni bennünket, általában sikerrel, s leginkább semmit sem tehetünk ellene.
A bőbeszédű ezermester épp bütykölgetett tágas műhelyében, amikor nagyot az ujjára sózott a kalapáccsal. A valamivel arrébb álló negyedikes Pirike szeme láttára és füle hallatára.
Tamarind. E szóval ébredtem a minap, anélkül, hogy előtte bárhol olvastam, hallottam volna.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni az idei Frankfurti Könyvvásárt, akkor az átfedések lenne az első szó, amely az eszembe jut. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország volt a Schwerpunktland, valószínűtlen lett volna, hogy a slam poetry színpadot kapjon egy fél délutánra, méghozzá olyan témával, mint a Star Wars, ezt szintén a komolytalanabb műfajokhoz szokták sorolni.
Esik. Ha állunk, buszra várunk, vagy átmegyünk az utcán, ugyanaz történik.