Megnyilatkozásai alapján Szerbia első emberét már régóta nem (mindig) lehet komolyan venni. Időnként a hazai vagy a külföldi közösség számára megfogalmazott szavai megmosolyogtatják, rosszabb esetben felháborítják az embereket. Bárhogyan is történjen, az államférfi szájából elhangzottakból időnként azt a következtetést lehet levonni, hogy az egyén intelligenciáját illetően az illető bizonyos kihívásokkal küzd. Az elnök ugyanis a kragujevaci őssejt kutató központ alapkőletételekor azt nyilatkozta, hogy „szerb gyerekek, szerb génállománnyal, szerb kóddal” fognak születni az intézetben.
Ha a „szerb” meghatározást behelyettesítjük egy másik, nyugat-európai nemzet nevével, furcsa, de főleg megborzongató gondolattársításig juthatunk el.
A múlt század második harmadának kezdetén ugyanis „valaki” már hangoztatta az emberek génállományával kapcsolatosan az árja kifejezést (amely egyébként nemest, erényest, jelent. Ezzel a jelzővel az indoeurópaiaknak azt az ágát illetik, amelyik a történelem előtti időkben került Indiába, Iránba stb.). Ennek örve alatt az a bizonyos piktor viszonylag rövid idő alatt igen sokat tett, hogy nevét a történelem örök időkre megjegyezze. Persze, nem a népek aranykorával összefüggésben.
Talán még egy ilyen nemzetieskedő megjegyzés erejéig sem kellene falra festeni az ördögöt, hiszen tudjuk, hogy mi lett belőle.
Egy államelnöknek pedig pláne tudnia kéne ezt.
