A zentai November 11. Általános Iskolában 1994-ben négy magyar osztály ballagott el.
2026. június 26., péntek
Jó reggelt
A pokoli „víg” napok alatt a strandon, medencén keresve menedéket a hőguta elöl, el-elnéztem a huszonéves lánykákat, akik órákon át a mobiljuk képernyőjébe révedve el is feledték, hogy eredetileg fürödni jöttek volt. Hogy is nézne ki, ha lemaradnának a közösségi portálokon tobzódó ismerősrengeteg valamelyikének életbevágóan fontos bejegyzéséről, mondjuk arról, hogy aznap mikor tetszettek székelni, a „kinyögött” excrementum milyen színű, szagú és állagú volt, és hasonló, rendkívül izgalmas dolgokról?!
Olykor egy egyszerű vásárlás is akadályba ütközhet. Erről bizonyosodhattam meg a minap, amikor már estefelé jutottam el oda, hogy legalább a közeli kisboltba leugorjak reggelit venni másnapra.
Horgoson, ameddig a szem ellát, mindenütt bevándorlók. A parkokban pihennek, a boltokban vásárolnak, akik már ott vannak, s folyamatosan érkeznek az újabbak.
A gyerekek nem csak az iskolában tanulhatják meg helyesen vagy helytelenül a szavak írásmódját. Erre ugyanilyen alkalmas helyszín az utca, a bolt, a különféle intézmények és létesítmények… persze csak abban az esetben, ha magyarul is fel vannak tüntetve az elnevezések, illetve a termékek nevei.
A szomszédos épületből egy illető, csak ő tudja, hogy miért, rendszeresen kijár telefonálni a közös udvarfélére. Aznap éppen az erkélyen ültem, olvastam és kávéztam.