Szerbiában az év eleje óta eddig tizenhét nő lett családon belüli erőszak áldozata, vagyis életüket veszítették egy agresszív, bántalmazó „társ” mellett. Egy évben átlagosan tízezerre tehető a családon belüli erőszak miatti feljelentések száma, és ez idő alatt nagyjából harminc nőt ölnek meg férjek, élettársak, volt partnerek. Tévedés azt hinni, hogy férfiak nem lehetnek kiszolgáltatott helyzetben, azonban lényegesen kevesebb rá a példa. Az erőszak egy párkapcsolatban jelen lehet verbálisan, fizikailag, az utóbbi kategórián belül pedig gyakran szexuálisan is. Érdekesség, hogy a szakember szerint az utóbbi időben a fiatalabb generációknál inkább a szóbeli bántalmazás dominál. Annak ellenére, hogy ma már ez a jelenség kilépett a tabu árnyékából, még mindig nők tömegei élnek bántalmazók karjai között. Az áldozat akár természetes helyzetként is megélheti a férfi fölényét, amennyiben például egy erős patriarchális környezetben szocializálódott. Tehát, két ember viszonyára kihatással lehetnek a nemi szerepekről alkotott képek és téveszmék, de sok esetben nem kizárólag ezek azok az okok, amelyek áldozattá tesznek valakit. A gyermekkorban kialakított rossz kötődési minták is az erőszak végtelenített spiráljába sodorhatják az áldozatot.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Hogy megértsük egy bántalmazó párkapcsolat működését, érdemes megvizsgálni annak a pszichológiáját. Az általában női elszenvedők sokszor egy érzelmileg elérhetetlen anya vagy apa mellett megtanulták, hogy ők csak akkor lehetnek értékesek és szerethetők, ha kiszolgálják környezetüket. Ahogy felnőnek, ezek a minták ismétlődnek, és kialakulnak a fejükben az ismerős „ösvények”, amelyeken tovább haladnak. Megszokják, hogy mindig mindent rosszul csinálnak, hogy kiszámíthatatlan, mikor jön a dicséret és mikor a leszidás. Felnőttként így könnyen belefutnak olyan szociopata emberek hálójába, akik jellemükből kifolyólag kapnak a helyzeten. Az elején minden szép és jó, de idővel kezdődnek a kinézetre tett kritikák, az ellenőrizgetések, a féltékenykedés, s ezek akár a fizikai bántalmazás síkjaira is átterjedhetnek. Az áldozat pedig mindent megtesz, hogy egy kis morzsát kapjon a partner szeretetéből, ezzel egyidőben próbálja elhomályosítani a valóságot. Amennyiben rájön, hogy ez a helyzet mégsem jó neki és elmegy, akkor bűntudatot érez, sőt fellobban benne a remény. Olyan gondolatok juthatnak az eszükbe, hogy a rossz napok és az elcsattant pofonok ellenére mégis előfordult, amikor jól viselkedett velük bántalmazó partnerük. Valószínűleg ők provokálták ki az agresszív reakciókat, és végül a járt utat járatlanért nem éri meg elhagyni. A külvilág veszélyes hely, nincs anyagi biztonságuk, a társ mellett pedig oltalom alatt lehetnek, akármilyen is az. Tehát az áldozat meggyőzi magát, megjelenik előtte a biztonság illúziója, majd visszamegy a bántalmazóhoz. Utóbbi megbocsájt, következik néhány „mézes hét”, majd kezdődik minden elölről. Ez a huzavona addig megy, amíg a bántalmazott nem talál egy olyan empatikus, érzelmileg stabil rokont, barátot, esetleg szakembert, aki „kitisztítja” az elméjét. Ekkor érezheti, hogy milyen az, amikor valaki komolyan veszi, amikor nem bántalmazzák. Szép lassan átalakulnak a berögződött minták, végül rájön arra, hogy ő már nem akar bántalmazó kapcsolatban élni.
Fontos megjegyezni, hogy egyedül ebből a sémából szinte képtelenség kilépni, sőt, számtalan visszaeséssel jár, akár egy szerfüggőség. A megbélyegző társadalomnak pedig tisztában kell lennie vele, hogy egy családi erőszakot átélt ember nem azért tér vissza a mérgező kapcsolatba, mert nincs helyén az elméje, hanem mert nem lát jobb opciót és kiutat a helyzetből. Óriási erő kell a változáshoz, a lépéshez, amelyet nem elég plakátokon és művelődési központokban szervezett erőszakellenes előadásokon felmondani olyan közönségnek, amelynek soraiban valószínűleg nem ülnek olyanok, akik bántalmazó párkapcsolatokban élnek. Mert, akik benne vannak, nincsenek is ott az ilyen eseményeken, mivel a társuk mindenben kontrollálja őket. Bizalomra adhat okot, hogy kisebb már a tolerancia a családi erőszak irányába, az utóbbi években Szerbiában megkétszereződött az ezzel kapcsolatos feljelentések száma, sőt baj esetén egyre több nő és anya keresi fel az úgynevezett biztonságos házakat, amelyekben átmeneti menedéket, valamint lelki és jogi segítséget nyújtanak nekik. Hiszen olyan esetben, amikor kiszakadnak egy toxikus kapcsolatból, számos mentális, jogi és anyagi gondot kell leküzdeniük. Hogy átíródjon a berögződés, akár több év önismereti és pszichoterápiás munkába is beletelhet. Ezek mellett egy olyan védelmi hálóra lenne szükség, amit a kormányzati, jogi és szociális szervek biztosítanak. Ebben még nem járunk az élen… Bejelentést viszont bárki tehet, s ezzel akár több áldozat élete is megmenthető lenne.
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
