2024. április 20., szombat
45. JÓ PAJTÁS SAKKTORNA

Tornyosi csapatok diadala

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT érhető el!

Néhány év kényszerű kihagyás után ismét megrendezésre került gyermeklapunk, a Jó Pajtás sakkversenye. Míg a korábbi évtizedekben – a verseny 1968 óta fennáll – keresni kellett a verseny megszervezését vállaló iskolát, most újításként kiadóházunkban, a Magyar Szó épületében, Újvidéken tartottuk meg a versenyt. Ez várhatólag a jövőben is így lesz.

A verseny szervezését Török Erna, a Jó Pajtás szerkesztője, Kovács Birkás Zsolt versenyszervező, Piszár József, a versenysorozat megalapítója, valamint Novák László bíró végezte el, és bonyolította le.

A tornyosiak győztes csapata a szervezőkkel (Buzás Mihály felvétele)

A tornyosiak győztes csapata a szervezőkkel (Buzás Mihály felvétele)

Ment minden gördülékenyen, a már megszokott versenyszabályok szerint. Tehát hétfordulós svájci rendszerben, amelynek párosítása kizárja, hogy a csapattársak egymás ellen játszanak. Rosszindulatú célzások nélkül tették ezt még a múltban, ugyanakkor köztudott, hogy a bunda lehetőségét jobb kiküszöbölni, mint utólag gyanúsítgatni. Nem tudjuk, hogyan vannak ezzel mások, de nálunk működik. Még ha ez semmi szín alatt sem a legfontosabb.

Ez alkalommal is beigazolódott, hogy ahol a sakkoktatók régóta foglalkoznak a gyerekekkel, onnan sok jó sakkozó érkezik. És viszik a serlegeket. A csapatoknak kijáró mindenképpen, de az egyéneknek kijárókból is jut nekik, még ha a dobogó legfelső fokát egyéniben netalán át is engedik másnak. Mivel a jó csapatokat mindig is a versenyzők kiegyensúlyozott teljesítménye jellemzi, most is ennek megfelelően alakultak az eredmények.

A fiúk versenye a tornyosi Tömörkény István és a szabadkai Jovan Mikić iskola ádáz küzdelmének jegyében zajlott. A versenyt végül a tornyosiak nyerték, egy ponttal megelőzve a szabadkaiakat, míg a harmadik helyre további 1,5 pont lemaradással az óbecsei Sever Đurkić iskola csapata került. Mindhárom csapaton látszott, hogy tagjainak volt sakkozó gyerekszobája, otthonosan mozognak a hatvannégy mezőn, de a sakktábla körüli világ sem idegen számukra.

A lányok versenyében a tornyosi Cipó Nóra és Bakos Emma nagy fölénnyel, 2,5 ponttal előzte meg a bajsai Testvériség–egység iskola csapatát. Egyéniben is a tornyosi hölgyek diadalmaskodtak, a felsősök versenyét Nóra, az alsósokét Emma nyerte. A fiúk egyéni versenye sakkcsemege volt a javából. A zentai Kincses Kristóf a verseny korai szakaszában ugyan leadott fél pontot, de ennél többet ellenfeleinek már nem engedett át. Tekintettel arra, hogy a mezőny kisebb létszámú volt, így fő vetélytársainak mindegyikével meg kellett küzdenie a hét forduló során. Közöttük a királyhalmi Erdélyi Zamúrral is, aki először mutatkozott be ezen a tornán, gyönyörűen sakkozott, és Kincsest követte a táblázaton. Az alsósok közül a legjobb eredményt a szabadkai Kőszegi Dávid mutatta fel. Az iskolák versenyét – a fiúk és a lányok eredménye összegezése alapján – a tornyosiak nyerték.

Az utolsó forduló előtt Cipó Nóra (jobbról) a biztos befutó mosolyával (Buzás Mihály felvétele)

Az utolsó forduló előtt Cipó Nóra (jobbról) a biztos befutó mosolyával (Buzás Mihály felvétele)

Miután, sakkról lévén szó, gyorslépéses stílusban letudtuk a száraz adathalmazt, kanyarodjunk vissza a sakkoktató fontosságához. Gyermeklapunk sakktornájának összesített győztese – aki mind a fiúk, mind a lányok mezőnyében jó eredményt ér el – szabályszerűen olyan iskolából kerül ki, ahol hosszú időn keresztül komoly sakkoktatás zajlik. Nem a csúcsszínvonalra, hanem a következetes, szakszerű és odaadó munkára gondolunk. Mert csak azok az iskolák képesek a padjaikból távozó jó sakkozók pótlására, akiknél a sakkozásnak hagyománya van. Igen, meg legalább egy olyan ember dolgozik ott, akinek ez szívügye. A tornyosiaknál ezt a munkát régóta Lőrincz László végzi. És, emlékeztetünk, nem ez az első sikernemzedéke.

Aztán kerüljön ide néhány mondatnyi hazabeszélés... A teljesen új alapokra helyezett versenyszervezés valójában visszakanyarodás a verseny kezdeteihez, annak 55 évvel ezelőtt lehelyezett alapjaihoz. Igen, 55 évről és 45 versenyről szól a történet. Felesleges magyarázni, miért nem volt évente. De tény, hogy több mint fél évszázada van. Akadnak országok, amelyeknek nem volt ennyi bajnoksága.

Nyitókép: Az utolsó forduló előtt Cipó Nóra (jobbról) a biztos befutó mosolyával (Buzás Mihály felvétele)