A zombori Magyar Polgári Kaszinóban csütörtök este bemutatták a Fekete J. József íróról, irodalomkritikusról készült, Lemúriában nem múlik az idő című portréfilmet.
A közönséget Szlákó József, a Kaszinó elnöke üdvözölte, és a bevezetőben elismerően szólt az akadémikus, nemcsak írói, hanem közösségszervezői érdemeiről is.
A szóban forgó portréfilm a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából készült, és Vizi Mária írta, rendezte.
A vetítés után az alkotásról Fekete J. Józseffel beszélgetett L. Móger Tímea költő, újságíró.
Juhász Raffael felvételei
A kérdések, felvetések nyomán az irodalmár elmondta, az írói, újságírói munka mellett a tanítást is nagyon szerette, ha rövid ideig is, de nagy élvezettel művelte. Hangsúlyozta továbbá, hogy sokat jelent a(z) (élet)pályája szempontjából, hogy mindig azzal foglalkozhat(ott), amit szeret(ett) és teheti ma is mindezt a családja teljes támogatásával.
Ítészként és főszereplőként is a filmről egyebek mellett a következőket mondta:
– Szerintem ez a portréfilm megüti azt a színvonalat, amelyet a Művészeti Akadémia elvárt a készítőktől. Nagyon figyelmesen, rátermetten végezték a feladatukat. Magamtól féltem, mert tulajdonképpen nem vagyok a szavak embere. Kissé tartottam a készítési folyamattól, ennek ellenére például az első kérdésre két és fél órás választ adtam (...) A beszélgetőtársként ,,beemelt” kollégák személyét a készítőkkel közösen választottuk ki, meg kell mondjam, nagyon frappánsan, sokat tettek hozzá a portré árnyalásához – mesélte Fekete, a több entitású szerző, aki jelenleg ,,naiv önéletrajzi” regényen dolgozik, melynek még nincs szerzője és ebből kifolyólag, ahogy ő fogalmazott: ,,fel kell majd vállalnia saját magát”.
