2024. április 24., szerda

Könyvvel a zsebben

Szinte szenzációnak számítanak a közösségi oldalakon az olyan fotók, amelyeken valaki papír alapú könyvet olvas – parkban, padon, tömegközlekedési eszközön. A hozzászólásokból leszűrhető, hogy sokan csodabogárnak tartják az illetőt, olyannak, aki letűnt kort képvisel. Annál nagyobb az álmélkodás, amikor a képen kisiskolás vagy éppen tini olvas, találgatják a kommentelők, hogy valós fénykép lehet-e, fotómanipulációt sejtenek mögötte. Elgondolkodtatók ezek a reakciók, hiszen arra utalnak, hogy az emberek zömének már az a megszokott, ha okostelefont lát mások kezében, könyv helyett. Valóban eltűnnek a könyvek az életünkből? Olvasnak még folyóiratokat, magazinokat az emberek? Egyáltalán olvasnak még bármit is?

Young woman reading a novel while listening music over earbuds and commuting by train.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket, hiszen ha szétnézünk magunk körül, kijelzőt bámuló emberek sokaságát látjuk. Buszon vagy vonaton ülve okostelefonoznak a fiatalok, az idősebbek pedig sokszor csevegésre használják az útra szánt időt, és olyan hangosan telefonálnak, hogy a jármű többi utasa is kényszerű fültanúja a beszélgetésüknek. Ha könyvtárba fordul be az ember, a kölcsönzőrészleg többnyire kong az ürességtől, az ezerféle könyv háborítatlanul sorjázik a polcokon, unatkozó könyvtáros őrizete alatt. A könyvesboltokban is általában gyér a forgalom, emiatt a boltosok kénytelenek ajándék- és dísztárgyakat, különböző használati cikkeket árusítani a könyvek mellett, hogy fellendüljön a forgalom. Amely könyvesboltok nem tehetik ezt meg, kénytelenek bezárni, Szegeden például igencsak talpalhat az ember, mire könyvesboltra lel – a régi jó antikváriumoknak már hűlt helyük, a központi könyvesházak bezártak, turkáló vagy gyorsétkezde nyílt a helyükön. Sajnos idehaza sem jobb a helyzet, aki magyar nyelvű könyvet szeretne vásárolni, feladja magának a leckét. Kitartás és talpraesettség kérdése, hogy sikerül-e „felhajtani” a vágyott kiadványt. Sokszor legegyszerűbb a szerzőnél érdeklődni, hogyan szerezhetnénk be a kötetét.

Annál meghökkentőbb ez a jelenség, ha figyelembe vesszük, hogy a könyvkiadás üteme nem csökkent, sőt évente több száz, de lehet, hogy több ezer címszó jelenik meg csak magyar nyelven. Hová vándorol ez a töméntelen könyvmennyiség? Raktárak mélyén vesztegel? Bezúzzák? Vagy valaki mégiscsak megvásárolja, s ha már megveszi, talán el is olvassa őket? Remélem, hogy zömében ez utóbbi lehet a helyzet, s talán lesz még olyan kor, amikor újra divatba jön az olvasás – könyvé, folyóiraté, magaziné, s az emberek kezében átveszik a helyet az okostelefonoktól. Nosztalgiával gondolok vissza középiskolás éveim idejére, amikor nem bankok, hanem kávéházak és cukrászdák sorjáztak Szabadka sétálóutcáján, s nyári reggeleken kávézgató és olvasgató emberek üldögéltek az árnyas kerthelyiségekben. Mediterrán hangulatú város benyomását keltette akkoriban Szabadka, ahol zsong-bong az élet. Amikor munkaviszonyba álltam, távolsági busszal utaztam a munkahelyemre, s egy idő után megjegyeztem, mely utastársam szeret napilapot lapozgatni, melyikük krimikedvelő, s ki olvas szívesen női regényeket.

A párommal még ma is a csodabogarak táborába tartozunk. Vannak kifejezetten utazáshoz szánt könyveink, s azokkal felszerelkezve buszozunk a munkába vagy vonatozunk, ha távolabbra kell utazni. A zsebkönyvek előnye, hogy bármikor előkaphatók, akár egy-két oldal erejéig is beléjük feledkezhet az ember, s máris nem múlik „értelmetlenül” az út. Én utazáshoz sokszor verseskötetre esetleg rövidebb novellákra szavazok, a párom rendszerint elbeszéléseket vagy esszéket választ. A példánk ragadós, így anyukám már viccgyűjteménnyel vagy magyar klasszikusokkal, a nővérem kalandregénnyel, a barátnőm képregénnyel kel útra. Érdekes megfigyelni az emberek reakcióját, miközben belelapozunk magunkkal hozott olvasmányunkba. Egyesek csodálkoznak, mások egymás között kibeszélik, megint mások pedig mosolyognak. Bízom benne, hogy némelyikük kedvet kap tőlünk az olvasáshoz, s lassacskán bővül a „könyvmolyok” tábora.

Nyitókép: Young woman reading a novel while listening music over earbuds and commuting by train.