2023. október 2., hétfő
Piros ceruza
PIROS CERUZA

Polozsa, palozsna, parisnya

Különös szavak – ezzel a címmel kellett az egyetemen szakdolgozatot írni a szótan nevű tantárgyból, egy meghatározott irodalmi művet alapul véve. Voltaképpen bármiről szólhatott a dolgozat, mert a különlegesség sokféle szempontot magában foglalhatott: a hangzást, az eredetet, a felépítést stb. A különös szavak azóta is elkísérnek, rovatunkban is már jó néhányszor szerepeltek. Például legutóbb a makula, amely az eredete miatt érdemes a figyelemre, vagy korábban a fene, frász, nyavalya meg a franc, amelyeknek közös vonása, hogy betegségnévből váltak szitokszóvá, a szanálás, a kanalizáció vagy a szignalizáció érdekességét az idegen eredet és a szerb környezetnyelvi hatás adja, és feldolgoztunk már furcsa hangzásúakat is: fitty, konteó, mutyi, jottányi, Kukutyin… Ez utóbbiak sorába tartozik a mai témánkat adó nyelvi elem, mégpedig olvasói kérdés alapján, miszerint honnan ered a tájainkon polozsna vagy polozsa formában élő szó.

Hogy mi is a polozsna? Ugyanaz, mint a palozsna, parisnya, palizsma, parozsna vagy a palazsnya. Régi gazdasszonyaink kevésbé tudták befolyásolni a baromfi tojóhelyének megválasztását, a szabad tartásmód esetén a tyúkok gyakran csináltak maguknak fészket a szalmakazalban vagy a padláson, amit a háziak nem mindig találtak meg. Ezért sok vidéken használtak vesszőből fonott kosárfélét fészeknek, abban pedig otthagytak egy tojást, kifúrt tojáshéjat vagy megjelölt romlott tojást, amely arra szolgált, hogy a tyúk visszatérjen tojni az ismert helyre, és ne máshol keressen magának erre alkalmas zugot. Az eljárást a kotlós fészken tartására is használták, illetve használják ma is. Ezt a csalitojást vagy szoktatótojást nevezi a népnyelv palozsnának, polosnak, palostojásnak, és még számtalan más hasonló hangzású formában ismert a különböző magyar nyelvterületeken. A felsoroltakon kívül az Új magyar tájszótár közli még egyebek mellett a palizsnya, palicsna, palusznya, palozsa, palozska, palozskukó, palozsmag, polizsnya, porozsnak és a polisznya változatot is. Összetételek, illetve szószerkezetek is kialakultak: palozsnatojás, palozstojás, pallastojás, polyos tojás. A palozsnatök szintén erre a célra használt, fehér színű tökfajta. A palozsnás melléknév pedig a záptojás jelzőjeként szolgál. A szinte megszámlálhatatlan alakváltozat jelentése közös: csalitojás, illetve záptojás, emellett egyes formák esetében feljegyezték a következő jelentéseket is: pattogatáskor ki nem pattant kukoricaszem; díszítésre szolgáló kifújt tojás; adósság az elhunyt után; leányok helycserés körjátéka.

A baromfitartók ma is változatosabbnál változatosabb csalitojás-technikákat alkalmaznak a tyúkok fészken tartására vagy odacsábítására. Van, aki pingpong- vagy golflabdával csapja be a tyúkjait, mások só-liszt gyurma alapanyagú szoktatótojással, és akad, aki arról számol be, hogy a finnyás szárnyasok csak a saját kifújt és homokkal vagy gipsszel kitömött tojásaikat tűrik meg a fészekben, a többi álcázott tárgyat sorra kilökdösik. A modern csalitojás egészen más célt szolgál: a híradások szerint a műholdas nyomkövetőt tartalmazó, tengeriteknős-tojásnak tűnő üreges tárgyak segítenek az orvvadászok elleni küzdelemben a veszélyeztetett faj fennmaradása érdekében, a teknőstojás ugyanis csemegének számít, ezért gyakran esik a tojásvadászok áldozatául. Az ellopott műtojások révén követni lehet a tolvajok útját, és így lefülelni őket.

A polozsna vagy csalitojás hagyományos használata a kérdést feltevő kedves olvasónk számára is ismeretes, a talányt inkább a szó eredete okozta. Ha sorra vesszük a különféle változatokat, szembetűnik, hogy némelyek hangzásukban hasonlítanak a szerb položiti szóhoz, ami nem véletlen, ugyanis valóban szláv jövevényszóról beszélünk. Erről az Új magyar etimológiai szótár palozsna szócikke ad eligazítást. E szerint kétféle jelentésben ismert: a már említett ’műtojás, üres tojáshéj’ mellett kialakult a ’záptojás’ értelmezés is, minden bizonnyal az elsővel szoros összefüggésben, ugyanis csalogató tojásként gyakran záptojást használnak. Eredetét illetően arról tájékozódhatunk, hogy a palozsna alak valószínűleg a szerb(horvát) nyelvből ered: položiti – félrerak, félretesz; položeno (jaje) – félretett, félrerakott (tojás). Mivel a položiti ige és annak befejezett melléknévi igenévi formája minden szláv nyelvben megtalálható, átadó nyelvként nem csupán a szerbhorvát jöhet szóba. A palozsnakot például minden bizonnyal a szlovénból vagy a szlovákból vettük át. Ennek már származékai is vannak: palos, parizs, poloz, polyos… A palozsna és változatai meglehetősen nagy területen élnek, főleg a magyar nyelvterület közepén.

A csalitojás népnyelvi elnevezéseinek vizsgálata a nyelvészek számára arra is lehetőséget adott, hogy következtessenek a baromfitenyésztés meghonosodásának körülményeire a magyarság körében. A megállapítás szerint egy dunántúli, valamint egy kisalföldi központból terjedt el a szlovének, illetve a szlovákok példája nyomán az 1000 körüli időkben. További néprajzi érdekesség, hogy a parasztgazdaságokban női munkának számított a tojások összegyűjtése és tárolása, a kotlósültetés, a keltetés felügyelete, az aprójószág ellátása vízzel és élelemmel, a baromfi betegségeinek orvoslása stb., így a nevelt szárnyasok és a tojáshaszon az asszonyok zsebpénze volt, amit saját ruházkodásukra, eladó lányuk kelengyéjének előteremtésére fordítottak.

Nyitókép: Piros ceruza