Szívesen emlékszem vissza gyermekkorom azon pillanataira, amikor a nagymamám és az édesanyám elküldött a faluban található kisboltba valami apróságért. Minden alkalommal két dolgot vehettem: azt, amiért elküldtek és valami finomságot magamnak, amiért habozás nélkül bicajra pattantam. Természetesen gyerekfejjel az utóbbi sokkal izgalmasabb volt. A szüleim sosem jártak napi szinten boltba. A faluban, ahol felnőttem, két kisbolt működött és működik mai napig is. Az ügyintézés miatt mindig a környező városokba kellett utaznunk, ahol természetesen több bevásárlóközpont is található. Ilyenkor igyekeztünk mindent megvenni. Azokban az esetekben fordult elő, hogy a falu kisboltjából kellett valami, amikor a nagybevásárlások alkalmával kifelejtettünk valamit. Annak ellenére, hogy ma már sok szupermarket található nemcsak a nagyvárosokban, hanem akár a kisebb településeken is, úgy vélem, elengedhetetlenek a kisboltok. Hiszen egy bevásárlóközpontba nem tud az ember csak úgy beugrani, ha meg is teszi, a két dologból, amiért ment, minimum tíz dolog lesz, mire a kasszához ér. Sokszor előfordul, hogy tényleg csak egy kis vegeta vagy prézli hiányzik az ebédhez, ezért pedig senkinek nincs kedve a kígyózó sorokban várni a kassza előtt.
Nem mellékes az sem, hogy a kisboltok valóban élnek, érzések és emberek kötnek bennünket hozzájuk. Ismerjük az eladót, aki sok esetben a tulajdonos is egyben, és kis település lévén az egész családját. Sosem felejtem el, hogy tőlem gyerekoromban mindig kedvesen megkérdezték, milyen lett az év végi bizonyítvány, vagy, hogy hogyan telik a szünidő. Sokszor volt olyan is, hogy mire odaértem, már elfelejtettem miért mentem, ilyenkor körül írtam, hogy mi lesz az ebéd és valahogy együtt megfejtettük a feltehetően hiányzó hozzávalót. Pontosan tudták milyen kenyeret fogyaszt a család, és hogy az anyukám melyik élesztőt használja a kalácsokhoz. Egy faluban a kisbolt az ott élőkkel együtt lélegzik. A gyerekek az iskolából hazafele megállnak egy egy nyalókát vagy rágót venni, a szülők munkából jövet menet beugranak kenyérért és a napi újságért, mindenkinek van miért megállnia, még ha az két szép kedves szó is.
(Illusztráció – MTI)
Azt hiszem ezek a találkozások hiányoznak manapság a szupermarketekből, a kedves mosoly, a jó szó és az ismeretség. Ott mindenki rohan, senki sem ismeri a mellette állót, és bizony, ha elfejtünk valamit, nincs, aki emlékeztessen rá, hogy a párod már járt bent ma és vitt kenyeret. A kasszás hölgy nem fogja tudni, hogy édesanyád melyik élesztőből süti a kalácsot, amelyet te úgy szeretsz, ahogyan arra sem fognak emlékeztetni, hogy ne feledd megvenni a mai újságot. Persze, tudom, felgyorsultunk mi is és a körülöttünk lévő világ is, sokszor rohanok én is, miközben a bevásárlólistámat bújom ahelyett, hogy kedvesen rámosolyognék a mellettem álló vásárlóra.
Ezért egyre gyakrabban jutnak eszembe ezek a kedves emlékek a gyerekkoromból. A kisbolt, ahol bár mindent tudtak rólunk, mégsem érezte az ember sosem tolakodásnak azt. Egy nagyon kedves régi szomszédunk, Frigyes bácsi éveken át dolgozott a falu egyik kisboltjában, ekkor még olyan kicsi voltam, hogy az anyukámmal mentem, ha kellett valami. Tisztán emlékszem, minden alkalommal választhattam valamit és azt ő állta. Gyerekfejjel azt gondoltam, milyen jó lehet boltban dolgozni, ha ő csak úgy felajánlotta, hogy válasszak valamit. Persze ekkor még nem tudtam, hogy ő azt épp úgy kifizette, mint minden más vásárló. Mire ez tudatosult bennem, sajnos Frigyes bácsi már nem volt köztünk, de nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe az arca vagy a kedvessége, mellyel minden egyes boltba járást egy élménnyé tett számomra. Most már hiszem azt, hogy nem én voltam az egyetlen gyermek, akinek kedveskedett, de nekem ott és akkor ez mégis a mindenséget jelentette.
Hogy fontosak-e a kisboltok? Azt hiszem, ez nem kérdés, hiszen a kisboltokban a számtalan portékán túl érzések és emberi kapcsolatok lakoznak. A kisboltoknak lelke van, és aki van olyan szerencsés, mint én, mindezt gyerekkorában átélheti. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem jár hipermarketekbe, hiszen én is járok, azonban sokszor eszembe jutnak a Frigyes bácsihoz hasonló kereskedők, akiket nem találni minden boltban.
Nyitókép: (Illusztráció – MTI)
