Az irodalom olyan mint a levegő

Ötödik alkalommal indult útra az Irodalmi Karaván elnevezésű sorozat, ezúttal Petőfi Irodalmi Karaván néven, neves költőnk születésének 200 évfordulója alkalmából. A magyarországi Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló körút első vajdasági állomása az Újvidéki Színház volt, vasárnap este.

Az irodalmi esten három kortárs író beszélgetett: Száraz Miklós György és Kemény István, mindketten József Attila-díjas és Térey-ösztöndíjas írók, valamint Wirth Imre író és muzeológus. Az est moderátora Juhász Anna irodalmár volt. Az irodalmi estet Barabás Lőrinc zenész improvizációja színesítette.

– Valamilyen módon mindannyiunkban ott van Petőfi Sándor. Születésének 200. évfordulója egy jó alkalom arra, hogy arról beszélgessünk, hogy hol tart ma a magyar nyelv és az irodalom, illetve, hogy mi az, amit Petőfi Sándor költészetéből, a reformkortól kezdve magunkban hordozunk. Habár kortárs irodalommal foglalkozunk, a hangsúly a kortárs íróink életművén van, valamint mivel most Vajdaságban vagyunk, az itteni kapcsolódásukon és inspirációikon, úgy gondolom, hogy minden mögött ott van Ady, Radnóti, József Attila és természetesen Petőfi Sándor. A költészet olyan mint a levegő. Olyan tudás, amely mindannyiunké lehet, ezek az utazások és irodalmi programok pedig pontosan erről szólnak. Akár otthonról, vagy az iskolából hozzuk, és találjuk meg először azt a költői vagy regény hangot, amely megérint minket, az onnantól kezdve mind a miénk. Egy olyan kincs ez, amely a valóságunkat jelenti, amelyet nem tudnak tőlünk elvenni. A költészet ereje abban van, hogy egy saját világot tudunk építeni – mondta Juhász Anna.

– Ötödik osztályos voltam, mikor Petőfi születésének 150 évfordulóját ünnepeltük. Mivel először ötödikben tanítják Petőfit, a kettő nálam egybe esett, és úgy éreztem, hogy az egész világ róla szól, mindenhol ott van. Próbálom negatívan elképzelni, hogy mi lenne, ha nem létezne költészet. Biztos vagyok benne, hogy egy pillanatban elkezdenék csinálni az emberek, ahogy ez anno megtörtént. Ez egy olyan dolog, amire konkrét értelemben senkinek sincs szüksége, mégis mindenbe belekerül valamilyen módon. Tehát ameddig az emberiség létezik, a költészet is jelen lesz az életben – véli Kemény István.

– Az én megfejtésem szerint az irodalom lényege, a minket körülvevő bonyolult, időnként vidám, máskor borzasztóan hervasztó világ olyan módon való feldolgozása, amit rajtam kívül más nem csinál. Számomra Petőfi egyszerre könnyű és nehéz. Úgy tudom, hogy anyai ágon valamilyen távoli rokonságban állok vele. Az ő korában bárhová bement, ismerték, sőt hiúságából adódóan meg is sértődött, ha nem ismerték fel. Mi az, amit ő ránk hagyott? Ami engem leginkább megragadott, az az 1948-as Petőfi-kötet, amelyben tematikusan vannak csoportosítva a versei. Azok a filozofikus, mondhatni elborult költeményei, amelyekben olyan dolgokat fogalmaz meg, amik ma is megdöbbentően aktuálisak, rendkívül megragadtak. Petőfi nagyon erősen és csodálatosan fogja meg azt, amit már előtte két-három ezer évvel és utána is igyekeznek az írók megfogalmazni – mondta Száraz Miklós György.

– Mindenféleképpen külön kell választani a Petőfivel kapcsolatos fiatalkori, majd a későbbi tapasztalatokat. Tehát a kötelező irodalmat attól a szembesüléstől, hogy Petőfi milyen sokhangú költő volt. Története elképesztő azáltal, hogy bekerül az irodalomba, abból a közegből amelyben élt. Az alapvetően arisztokrata irodalomba beemelkedve egy költői forradalmat hajtott végre, nemcsak Petőfi volt bátor, hanem a nyelv is, amelyet ő hozott létre. Ez a nyelvi bátorság az, ami nagyon erősen tovább hagyományozódott – hangsúlyozta Wirth Imre.

A Petőfi Irodalmi Karaván hétfő este Óbecsére érkezett, kedden Zentán, szerdán pedig Szabadkán folytatja az útját.