A kishegyesiek hagyományosan a Nyugati temetőben lévő 1848-as emlékműnél hajtanak főt a forradalom és szabadságharc hősei előtt. Ez így történt az idén is, a kishegyesi helyi közösség és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében. A megemlékezésre összeállított alkalmi műsor keretében fellépett a művelődési egyesület Szajkó énekcsoportja,Verebes Krnács Erika versmondó, valamint ünnepi beszédet mondott Kovács Hanna, a kishegyesi helyi közösség tanácselnöke.
– Úgy gondolom, hogy fontos az, hogy közösen hozzuk meg a döntéseinket. És ezek nem múlhatnak a szeszélyeinken, s nem szolgálhatják egyéni érdekeinket. Akkor lesznek jók ezek a döntések, ha építő jellegűek, és ha a közösséget tartjuk szem előtt, amikor meghozzuk őket, ahogy annak idején a forradalom hősei is tették. Ma is nagyon aktuális, hogy közösen cselekedjünk egy jó cél érdekében – hangsúlyozta a tanácselnök.
A kishegyesi megemlékezés helyszínén lévő emlékmű a szabadságharc utolsó győztes csatájának állít emléket – számolt be a médiának Sándor István, Kishegyes község alpolgármestere.
– Még 1999-ben, a miloševići időkben helyezték le az alapkövét ennek az emlékműnek, a helyi közösség akkori vezetősége, illetve az önkormányzat képviselői. Alapvetően az eredeti helyére szerették volna visszaállítani, erre azonban nem nyílt mód abban az időszakban. A törekvésnek viszont eleget tettek, és az egyház tulajdonában lévő Nyugati temetőben kriptahelyeket vásároltak, s ide állították vissza az emlékművet. 2000-ben volt az ünnepélyes leleplezése, azóta pedig a helyi közösség és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében minden évben kijövünk ide, és megemlékezünk 1848 márciusának történéseiről, illetve a szabadságharc utolsó győztes csatájáról, hiszen épp annak állít emléket ez az emlékmű – mondta el az alpolgármester, majd arról is beszámolt, hogy az eredeti emlékmű emléktáblái a kishegyesi helyi közösség épületében vannak kiállítva. Ezek fémtáblák, amelyeken dombornyomással áll a szöveg. Külön érdekesség, hogy a Jelačić seregeinek számát jelző 12 ezres számból a 2-es számot 1922-ben leütötték, hogy árnyalják azt a túlerőt, amivel Guyon Richárd seregei szembeszálltak Kishegyesnél – számolt be Sándor.
– Az utolsó győztes csatának az emlékművéhez megannyi történet fűződik: a visszaállítás története, 1922, az emlékmű ledöntése az 50-es években. Mindezek fényében büszkék lehetünk, hogy ez az emlékmű áll, és évről évre iskolások, fiatalok, kishegyesiek látogatnak ide ki, hogy megemlékezzenek – fogalmazott az alpolgármester.
Az alkalmi műsort követően a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet. A magyar állam nevében dr. Csige Gábor, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának vezető konzulja és Pálinkás Gábor, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének első beosztottja, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Gyivánovity Dániel államtitkár, Kovács Károly tartományi parlamenti képviselő és Kerekes Zoltán, a VMSZ bácsfeketehegyi szervezetének elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Sárközi István, az MNT végrehajtó bizottságának elnöke és Hajvert Ákos tanácstag, Kishegyes község önkormányzata nevében Sándor István alpolgármester és Mohácsi Zoltán, a községi tanács tagja, a kishegyesi helyi közösség nevében Kovács Hanna tanácselnök és Fülöp Valentin tanácstag, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nevében pedig Linka B. Gabriella, Pecze József, Borsodi Patyerek Orsolya és Csabai Zsuzsanna helyezték el a kegyelet virágait.
Az idei megemlékezés rendhagyó módon koncerttel ért véget. A tűzoltóotthonban a Mécsvirág adta elő az …én is sugár vagyok című verses-zenés Petőfi-összeállítást.
Nyitókép: A Szajkó énekcsoport fellépése (Lakatos János felvétele)
