A Kéri temető közkeresztjei

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri keresztjeit mutatjuk be. Ezek a szakrális emlékművek, amelyeket kőbe vésett szövegekkel láttak el, szintén sokat elárulnak városunk múltjáról, elődeink életéről. Legfőképpen pedig a többfelekezetű Szabadka hitéletének krónikásai eme objektumok. Így érdemes a köztéri keresztek történetével is megismerkedni.
Szabadka Kér városrészében fekvő Kéri temető sírjai között is találhatunk közkereszteket. A temetőben már a XVIII. században állt egy fakereszt. A temető később többször is bővítésen esett át, így a hívek újabb kereszteket emeltettek, amelyek egy része idővel megsemmisült.
A város délnyugati oldalán található temetőt hajdanán Topolyai úti temetőként emlegették. A temetkezési helyet valószínűleg már az 1777-es városi temetőrendezés előtt megnyitották, de hogy pontosan mikor, azt nem tudni. A temető 1786-ra megtelt, ezért ebben az évben egy új temetőt nyitottak a mai Kéri temető egy részén. Ezt a temetőt 1831-ben kibővítették, majd 1874-ben és a két világháború között is átesett egy-egy bővítésen. Az utóbbi két bővítéssel nyerte el a temető jelenlegi formáját. A Topolyai úti temetőt egyébként a kerület névadójáról, Szent Rókusról nevezték el. Napjainkban pedig a Kéri temető nevet viseli.
Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyei című könyvében írja, hogy a temetőben már a kezdeti időkben állt egy közkereszt. Felállítójának személye és felállításának dátuma ismeretlen, csak a megléte biztos. Azt azonban már tudjuk, hogy az 1786-ban megnyílt új temetőben a Dulits fivérek, József és Márk, 1800-ban állítottak fel egy fakeresztet. Dulits József egyébként 14 éves gyermekként tagja volt annak a tizenhárom tagú szabadkai zarándokcsoportnak, amely 1773-ban járt Rómában. A zarándokok XIV. Kelemen pápánál is jártak, sőt a pápai iroda emlékiratot is adott a szabadkaiaknak. A Dulits fivérek keresztje később enyészetnek indult és megsemmisült. A fivérek örökösei az 1831-ben megnyílt temetőrészben egy új fakeresztet állítottak fel. A századforduló tájékán készült térképek a kereszt helyét a kápolnától északra, huszonöt méternyire jelzik.
Sártsevits András szabadkai földbirtokos az 1855 júniusában kezdődő kolerajárvány egyik első áldozata volt. Emlékére felesége, Budintsevits Mária 1856-ban állíttatott fel egy homokkőből készült közkeresztet a temetőben. Az 1990-es években vandálok ledöntötték az emlékmű keresztrészét. Évtizedekig csak a talapzata állt csonkán a temetőben. 2000-ben a talapzatot is megrongálták. Végül 2001 őszén a keresztcsonkot eltávolították.

A Latinovits Antunovits-kápolna közelében a családi sírboltnál 1900-ban a Rajčič család állíttatott fel egy gránitkeresztet. A keleti tájolású kereszt talapzatának nyugati és keleti oldalán is találunk egy feliratot. A nyugati oldalon horvát nyelven a következő szöveget olvashatjuk: „Itt nyugszanak a szülők – Rajčić Simon és Skenderović Klára – és várják a boldog feltámadást, akárcsak egyetlen kedves leánygyermekük Vojnić Purčar Márta.” A keleti oldalán pedig ez áll: „Isten fiának, Jézus Krisztusnak, dicső megváltónknak tiszteletére Rajčič Terézia által emeltetett 1900-ban.”
Az emlékmű tehát érdekes módon egyszerre volt sír- és közkereszt egyben. A hetvenes évek temetőrendezésekor aztán a kápolna délkeleti sarkába került elhelyezésre, vagyis a mai helyére. A talapzat keleti oldalának felirata azonban már igencsak megkopott rajta.