2024. április 25., csütörtök

A magyar nyelv védelmében

Perjéssy Lajos tanúságtétele II.

1885-ben Perjéssy Lajos, állami főreáliskolai tanár szervezői munkájának köszönhetően megalakult a Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület, melynek történetét negyedszázados fönnállásának ünnepén A Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület története 1885–1910 címmel pazar monográfiájában maga Perjéssy dolgozta föl. 1885. október 6-án a fehértemplomi úton lévő Két Kulcshoz címzett vendéglőben gyűlt egybe egy kis csapat verseci polgár, hogy a megalakítandó magyar-egylet előmunkálatait megbeszélje. A megjelentek létrehozták az előkészítő bizottságot, melynek elnöke dr. Kormos Béla, jegyzője pedig Perjéssy Lajos lett. Az előkészítő bizottság tagja volt Weifert Károly, akkori városi tanácsos, Gettmann János, Braun Frigyes, Held Márton, Waldherr József, Filipp Mihály, Fischer Sebestyén, Haag Ferenc, Bücher Mihály, Enzmann József, Tangl István, Rittinger József és dr. König Armin – nevük alapján mindahány német polgár. A megjelentek Perjéssy Lajost és Waldherr Józsefet bízták meg, hogy magyar, német és szerb nyelven fogalmazzák meg a lakossághoz szóló nyílt felhívást: „Felhívás! Versecz szab. kir. város hazafias polgárai nemzetiség, nyelv és társadalmi különbség nélkül már régen szükségét érzik olyan egyesületnek, mely hazánk államnyelvének, a magyar nyelvnek terjesztését és meghonosítását tűzze ki céljául, és minden alkalmat megragadjon a magyar állameszmének ébrentartására és a hazafias törekvések terjesztésére.” A felhívás arra kéri Versecz szab. kir. város azon polgárait, akik az eszmének igaz barátai, hogy minél tömegesebben jelenjenek meg az Egyesület megalakulását előkészítő közgyűlésén, ahol megtörténik az alapszabályok megvitatása és a vezetőség megválasztása. „Fel tehát polgártársak! Teremtsük meg a Verseczi magyar nyelvterjesztő egyesületet!! Versecz, 1885. október 6-án” – állt az ideiglenes bizottság lakossághoz intézett levelében.

(Fotó: flickr.com)

(Fotó: flickr.com)

Az 1885. október 11-én megtartott előkészítő értekezleten 254 „hazafias verseczi polgár jelent meg”, eljött Temes-vármegye kir. tanfelügyelője, Marx Antal is, aki fölszólalásában különösen a tanügy munkásait szólította föl a felvetett eszme pártolására, de ott volt Seemayer János kir. tanácsossal, akkori polgármesterrel az élén, a város teljes tisztikara. A jóváhagyott alapszabály 1885. november 19-én érkezett vissza a minisztériumtól Versecre. Az alakuló közgyűlést 1885. november 29-én tartották meg, Weifert Károly elnöksége alatt. Ekkor már 290 tagja volt az egyletnek. Az Egyesület elnökévé Dr. Kormos Béla kir. közjegyzőt, alelnöknek Weifert Károly városi tanácsost és Gettmann János kereskedőt választották. Perjéssy Lajos Waldherr Józseffel együtt a titkári teendőkön osztozott. A tisztségviselők között, a sok-sok német polgár sorában, ott találjuk Herzog-Herczeg Ferenc édesapját, Herzog Józsefet is.

Perjéssy Lajos A Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület története 1885–1910 című könyvében negyed évszázaddal később így emlékezett a jeles eseményre: „Hazánk honfiúi érzelmeket tápláló társadalma örömmel és lelkesedéssel sorakozott a kibontott zászló alá. A Kárpátoktól az Adriáig megindult a nemes mozgalom, hogy helyrehozza ezredév mulasztását, hogy engedékenységgel, szeretettel és tapintattal hozzánk csatolja magyarul nem beszélő honpolgártársainkat, hogy tanítsuk meg őket a magyar nyelvre, hogy mint egy édes anyának szülöttei, mint testvérek becsüljük, szeressük egymást. Ezek az eszmék hozták létre a mi nyelvterjesztő egyesületünket is, melynek létre jöttén nagyobbrészt éppen oly polgártársaink fáradoztak, kik a magyar nyelvet nem beszélik s kik magyarul akarnak tanulni.”

(Országos Széchényi Könyvtár)

(Országos Széchényi Könyvtár)

Versec közönsége, mely a szabadságharc idején „kitörölhetetlen arany betűkkel írta nevét a történelem könyvébe”, távol az anyaország lázas társadalmi és közéleti eseményeitől, akkoriban egyre tömegesebben hagyta el magyar anyanyelvét, 24 000 fős lakossága közül már alig 3000-en tudtak magyarul. A nyelvterjesztő egyesület megfogalmazott céljai közé tartozott: hogy magyar kisdedóvodák és iskolák felállítása, segélyezése, magyar nyelvi tanfolyamok rendezése, magyar társaság és magyar könyvtár felállítása által alkalmat nyújtson a magyar nyelv elsajátítására és minden alkalmat megragadjon „a magyar állameszme ébren tartására”. Az Egyesület vezetősége Perjéssy Lajos főtitkár és Vojnits József nyomdatulajdonos elképzelése nyomán 1886-ban Délvidéki Nemzetőr címen magyar lapot alapított, mely megalapításakor Temesvártól lefelé a Dunáig az egyetlen magyar újság volt.

Néhány évvel a Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület megalakulását követően – 1889. januárius havában – több bécsi lap vehemens, összehangolt támadást intézett a verseci egyesület ellen, nem kímélve az egylet védnökét, Nikolits Sándor főispánt sem, akinek szemére vetették, hogy „bár az Obrenovicsokkal közeli rokonságban áll, a szerbeket a védnöksége alatt álló egylet meg akarja magyarosítani. Dr. Seemayer Károly egyleti elnökünknek szemére hányták, hogy »sváb«, és mégis a magyarok ügyét támogatja”. A lappéldányokat borítékba zárva sok száz verseci polgárnak megküldték, „az osztrák izgatás azonban a mi hazafias német ajkú lakosságunk között éppen nem talált talajra” – emelte ki az Egyesület jubileumi monográfiájában Perjéssy Lajos.

1891-ben a Délvidéki Magyar Közművelődési Egylet szervező bizottsága felhívta a verseci egyletet, hogy olvadjon be a megalakuló DMKE-be. A felszólításra a választmány a következő átiratot intézte Szegedre: „Igaz, őszinte hazafiúi örömmel üdvözli a DMKE megalakítására irányuló nemes törekvést és a létesítendő egyesület működésére a Mindenható áldását forró szívvel kívánja. Egyesületünk a DMKE magyar nemzeti irányú magasztos működésének támogatására készséggel és testvéri szeretettel felajánlja minden erejét, de annak kötelékébe bevonulni nem hajlandó. Húsz évi fennállásunk ideje alatt szerzett bőséges tapasztalatok sugalmazzák ama nézetünket, hogy csakis az önálló szabad önkormányzat mellett valósíthatjuk meg – kicsiny működési terünk különleges viszonyainak megfelelő – mások előtt talán szokatlannak látszó módozatokkal a magyar nemzeti szellem és művelődés terjesztését.” Bizonyára nem tévedek, ha a döntés meghozatalának eseménye mögött Perjéssy Lajos véleményét is látni vélem.

Nyitókép: (Fotó: flickr.com)