2024. április 27., szombat
PIROS CERUZA

Józan ésszel az élőszóról is

Helyesírásunkban az egyik leggyakoribb téma az egybe- és különírás, bizonyára az is marad. Ezúttal két szót, illetve szókapcsolatot választottunk ki, amelyek a médiában elég gyakran hibásan szerepelnek. Mondhatnánk, hogy szinte azonos jelenségről van szó mindkét esetben, mégis különbözőképpen kell írni őket. Döntően nyilván azért, mert a jelentésváltozás az első esetben egyértelmű, míg a másodikban csak a szerzők egy (nem kis) része érzi annak.

Élő szó – élőszó. Az értelmező szótár szerint az élőszó – az írással szemben – hallható beszéd, személyes szóbeli közlés. Élőszóval bejelent, előad, közöl, továbbad valamit.Azt írta a levélben, hogy a többit majd elmondja élőszóval.Egyesek közülünk hazamehetnek, élőszóval előadhatják, hogy mi történt velünk. (Kuncz Aladár)

Persze lehet apró félreértés az élőszó használata körül, mondjuk olyankor, amikor a megszólaló, előadó beszédét filmre veszik, majd levetítik valamely hallgatóságnak. Félreérthetik, amennyiben a hallgató azt állítja, hogy a híres tudós, művész stb. élőszóban mondta el beszédét, mert arra gondolunk, hogy kiállt a pódiumra a közönség elé. De hát ez is élőszó, csak éppen az előadás nem „élőben” zajlott. Ez azonban nem befolyásolja az élőszó vagy az élő szó helyesírását, vagyis azt, hogy külön- vagy egybeírandó-e a szó.

Lássunk néhány példát a médiából erre is, arra is: Az élőszóban több a spontaneitás; Üzleti kommunikáció élőszóban; Élőszóban mesél az autópályán életet mentett rendőrnő; Kommentben vagy élőszóban mondjunk véleményt egy szolgáltatásról? Illetve: A szociális demokráciáról élő szóban; Magyar nyelven, élő szóban kalauzol bennünket a rendszer: teljes értékű, magyar nyelven kommunikáló, hangutasításokat adó navigátorként működik; Magyarul, élő szóban üzent a magyaroknak Soros György.

Mint kiderült már a szótári értelmezésből, az élőszó főnevet egybe kell írni. Más jelentésben természetesen a különírás a helyes, amikor arra utalunk, hogy egy-egy szó már nem él a nyelvünkben, kihalt, esetleg csak nagyon ritkán szerepel: a lajbi (kabát, mellény) vagy a pantalló (hosszúnadrág) már nem élő szó a nyelvünkben.

Józan ész – józanész. A józan ész kifejezés olyan szemléletet tükröz, amely az emberek legtöbbje számára értelmesnek tűnik – sokszor csak ez tűnik értelmesnek –, tehát észszerűséget, következetes, logikus észjárást jelent. A józan ember elméje derült, tiszta, ellentétben a részegével, mámoroséval.

Nem mindig kell adnunk a számítógép javítóprogramjának „észrevételeire”, nyilván akkor sem, amikor például a józanész kifejezést teljesen szabályosnak tekinti, míg a józan ész szókapcsolat esetében más lehetőségre is utal az írásmódban. Talán ilyen hatásra vélik sokan az egybeírást helyesnek, bár olyan meggondolás, szándék is állhat a háttérben, hogy a józanság és részegség közötti párhuzamot kiküszöböljék, hiszen a józan ész, józan gondolkodás nem szükségszerűen függ össze az alkoholmentes élettel, vagyis a józan ész hiánya az ittassággal. Igaz, gyaníthatóan a kifejezés onnan ered.

A józanész kifejezés használata szerteágazóan, az élet számos területét érintő témákban előfordul: A józanész kudarca a modern fizikában; Az lenne a szociális küldetése a Waldorf-iskoláknak, hogy józanésszel gondolkodó, érző és a világ dolgaiban eligazodó felnőtteket neveljen a gyerekekből; …fittyet hánynak a hideg időjárásra, és bizonyos fokig szembemennek a józanésszel; Miért társítjuk tehát a „kibervilágot” alapvető, józanésszel végzett gyakorlatokkal; A végeredmény, hogy a piacfelügyelet is felfigyelt a készülékek szabványokkal és a józanésszel össze nem egyeztethető működésére; Pszichológus-tanácsadói szemlélettel és józanésszel; Alapvetően, ha józanésszel gondolkodik az ember, nem talál kivetnivalót a dologban; Ravaszsággal, cselezéssel, sok-sok átöltözéssel és némi józanésszel!

A nyelvhasználatban és a helyesírásban is folyamatosak a változások, módosulnak némely szabályok. Megtörténhet tehát, hogy valamikor majd – éppen a tömeges használat miatt – sor kerül a józan ész egybeírására is, egyelőre azonban minden szótárban, így A magyar helyesírás szabályainak tizenkettedik kiadásában is, különírás szerepel, tehát ezt kell helyesnek és követendőnek tekintetünk.