Avarok mindenütt

Lapunk már beszámolt róla, hogy az épülő Belgrád–Budapest gyorsvasút nyomvonalán több helyen is ókori leletekre bukkantak. A Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet szakemberei megkezdték ezek feltárását, többek között Kishegyesen is. A vasúti nyomvonalon és annak környékén található lelőhelyen a régészek mintegy 9500 négyzetméteren végeznek feltárást. Amint megtudtuk tőlük, egy szarmata település nyomaira bukkantak, nem messze tőle pedig egy avar kori temetőre. Az ásatás kapcsán még bizonyára érdekes hírekkel szolgálhatunk majd, ám érdemes tudni, hogy nem ezek az első feltárások Kishegyes területén. Csőke Márk történész lapunknak arról számolt be, hogy Kishegyes történetében a jelenlegi a negyedik ásatás.

– Az első ásatásra 1906-ban került sor, még a trianoni békekötés előtt. Ekkor a település keleti részén, az úgynevezett Sárgagödör környékén végeztek feltárásokat. Ezt egy akkori tanító, Greiner Endre vezette, és nagyjából 115 avar kori sírt találtak. Az ott fellelt gazdag gyűjteményt a zombori múzeumba szállították, mivel akkor ott volt a vármegye központja. Ezt követte egy ásatás az 1950-es években, ami több éven keresztül tartott, a téglagyár területén. 1954-ben, ’56-ban és ’58-ban is végeztek feltárásokat a szabadkai múzeum munkatársai, és itt is avar kori sírokat találtak – ismertette Csőke Márk.

Szintén azt bizonyítja, hogy itt komoly avar megtelepedés lehetett, hogy a mostani ásatástól nem messze, a vasútállomástól keletre, 1962-ben ugyancsak avar kori sírokat találtak.

– Ezen a helyszínen is komoly ásatásokat folytattak a Szerbiai Történeti Múzeum munkatársainak közreműködésével. Ez az ásatás maradt meg leginkább a helyiek emlékezetében, erről tanúskodik az a tény is, hogy a feltárás területén található utca ma az Avar utca nevet viseli – számolt be a történész, majd arról is szólt, hogy a Kishegyesről származó avar kori leletanyag ma három helyen található: Zomborban, Szabadkán és Belgrádban.

Az avarok félnomád életet folytattak, de időnként le is telepedtek. A kishegyesi leletek azt bizonyítják, hogy itt egy összefüggő terület lehetett. A lelőhelyeket dombok közvetlen közelében találták, ahol megfelelő a terep a temetkezéseknek – mondta el Csőke, majd azzal folytatta, hogy az avarok mintegy 300 évig éltek ezen a területen, és mivel abban az időben a népszaporulat és a gyermekhalandóság is nagyobb volt, ezért többet kellett temetkezni.

Kishegyes területén tehát jelentős avar kori megtelepedés lehetett, azt megelőzően pedig a szarmaták is ezt a környéket választották otthonul. A történész szerint ez nem véletlen.

– A mostani Bácska területe stratégiailag nagyon jól védhető, két oldalról a Duna, keletről a Tisza határolja, északról pedig a Szabadkai-homokpuszta. Ez azt jelenti, hogy három irányból jól lehetett védeni. Emellett a nagy állattartó népek, mint az avarok, könnyen tudtak itt legelőt találni. Kishegyes esetében is ez volt a helyzet, valamint a folyó közelsége is fontos volt számukra – számolt be Csőke, majd arról is szólt, hogy a Duna–Tisza köze, amelynek a mai Bácska is része, meglehetősen egyedi terület volt. Nyugatról és délről a Római Birodalom határolta, és a népvándorlás is nagyban érintette ezt a részt.

– A római csapatok nem hatoltak be a Duna–Tisza közébe, úgyhogy részben szövetségben, részben ellenségeskedésben éltek az itt található szarmatákkal. A szarmata egy iráni eredetű népcsoport, nomád életmódot folytattak, de fokozatosan letelepedtek. A negyedik században megérkeznek a térségbe a hunok, akiknek hadjárataihoz csatlakoznak különböző néprészek, például a szarmaták is. Régészeti szempontból nehéz megállapítani, hogy melyik nép hova tartozott, mivel az írásos források főként rómaiak, hun forrásokról nem beszélhetünk. A hun birodalom bukása után érkeznek ide az avarok, akik egészen a IX. századig, a magyarok érkezéséig uralják ezt a területet. Ők is Ázsiából érkeztek, és a fénykorukban például megostromolták Konstantinápolyt is – számolt be a történész.