2022. december 9., péntek

Brači igen

Nyereménynyaralás lánykéréssel fűszerezve

Amikor kapsz egy boldogságtól sugárzó levelet mondhatni a semmiből, azonnal átragad rád ez a szép életérzés és innentől te is csak a jókedvben sütkérezel. Így jártam én pár napja, miután elolvastam Mátéffy Amanda üzenetét, aki az eljegyzésének hírét osztotta meg velem. A fiatal lány a Magyar Szó online csapatának nyereményjátékán gyarapodott egy két személyes, Brač szigetére szóló nyaralással. Soraiból kitűnik, ajándékunk a legjobbkor jött számukra:

„Kedves Hajni! Szeretném ismételten megköszönni a Magyar Szónak ezt az élményt. Életem egyik legszebb pillanata valósult meg itt, a nyaralás ideje alatt, a páromnak köszönhetően. Lánykérés a tengerparton! Ez örökké ide fogja láncolni a szívemet! Immár menyasszonyként hagyom el a szigetet. Az örömteli pillanatunkban gondoltam rátok is, akik mindezt lehetővé tettétek: nélkületek nem történhetett volna meg. Hálás vagyok.”

A topolyai zongoratanárnő leveléhez képeket is mellékel. Nem tudom eldönteni, mi csillog szebben: a jegyespár szeme, vagy a gyűrű a lány ujján. Magamban az első opcióra szavazok, ezért pár nappal a hazaérkezésüket követően, kíváncsian felhívom Amandáékat. Beszélgetés közben kiderül, a fiatalok lassan húsz éve ismerik egymást, a közös zenélés hozta őket össze. Szerelmük viszont nagyjából három éve bontakozott ki, azóta elválaszthatatlanok.

A vőlegény, Celluska Attila vette észre, hogy a szerencse nekik, vagyis Amandának kedvezett. Nyertesünk pedig hozzáteszi, ő nem is akart hinni a szemének, amikor felfedezte a weboldalunkon  a nevét.

Beszélgetőtársaim a nyaralásról, a szálláshelyről, a Fülöp apartmanházról, de az utastársakról úgyszintén kizárólag pozitívan nyilatkoznak. Számukra öröm volt a hely felfedezése: kihívás, élmény minden ott töltött pillanat. Megtudom, hogy sokat napoztak, fürödtek a sutivani strandon, emellett szigeti körutazáson is részt vettek. Így megtekinthették a jellegzetes boli (nyelv alakú) strandot, de jártak a Vidova Gora kilátóban és Milna faluba is eljutottak. Itt rácsodálkozhattak a látványos jachtkikötőre.

A hangjuk vidám és reményteli, tele van életörömmel, bizakodással. Kettejük összhangja akkor is egyértelműen kitűnik, amikor megkérem őket, szóljanak pár szót a nagy eseményről. Vajon hogyan zajlott a tengerparti lánykérés? És egyáltalán titok tudott-e ez maradni a sasszemű Amanda előtt, hisz ő a romantikus fiúnak szinte minden rezdülését ismeri? Az újdonsült menyasszony mosolyogva, picit huncutul közli: ő bizony gyanította a titkot – valójában reménykedett is benne. „Reméltem, hogy most, ott megtörténik a csoda. Éreztem, hogy készül valamire, ezért kicsinosítottam magamat.” A megfontolt vőlegény, a programtervező informatikus Attila bevallja, bizony eléggé izgult, pedig régóta hosszasan készült erre a napra, így a nyaralóba gyűrűvel érkezett. „Az ékszert a ruháim közé rejtettem el, aztán csak abban bíztam, Amanda nehogy rátaláljon.”

Természetesen minden úgy történt ahogyan az a nagykönyvben meg van írva: szeptember 21-én este a tengerparti vacsorájukat séta követte, egészen a mólóig, ahol a férfi feltette a nagy kérdést: „Jössz-e hozzám, vagy sem?” A meghatódott fiatal nő pedig gondolkodás nélkül rávágta az igent az előtte térdeplő kedvesnek.

Leszögezhetem, valamiféle kellemes eufórikus állapot lengi be őket, miközben visszatekintenek, majd azonnal előre, megosztva velem az elképzeléseiket is: tervezik az esküvőt, ezután pedig remélhetőleg sikerül egy szép otthont vásárolni és családot alapítani.

Legyen így! Sok boldogságot kívánunk!