2024. április 19., péntek
RÁFORDÍTÁSOK

Drámai átrendeződés

Drámai folyamatok vannak kialakulóban az európai országok gazdaságaiban. Növekvő költségvetési hiányokról, magas adósságszintekről szólnak a hírek. A lassuló gazdasági növekedés mellett az Európai Unió perifériájának számító mediterrán országok adósságszintje is vészesen nő. Ha a folyamat nem fordul meg, vagy legalább nem lassul, hamarosan finanszírozhatatlanná válik, hiszen a központban, a korábban „keménymagnak" számító régióban is halmozódnak a gondok. Az egész eurózóna szempontjából veszélyt jelent mindez, bár vannak arra utaló jelek is, hogy az egyébként erős és versenyképes uniós gazdaság azért képes lesz mégis valamilyen módon megbirkózni a feladatokkal. A magas adósságállomány finanszírozása a dráguló hitelkörnyezetben azonban mindenképpen többletterheket róhat a nemzetgazdaságokra. Az eurózónában a közös pénz abból eredő hátrányai is megmutatkoznak, hogy a fizetőeszközként eurót használó országok gazdaságpolitikája korántsem egységes. Összességében az európai gazdaság adatai általában inkább romló tendenciát mutatnak.

Az energiaárak mellett is sok probléma van

Az egyes országok külkereskedelmének és folyó fizetési mérlegének egyenlegeiben az elszálló energiaárak súlyos, nehezen kezelhető következményekkel járnak. Elemzések szerint összességében 8 százalék feletti infláció jöhet az év végéig az eurózónában. A fogyasztói árak emelkedése még 2023-ban is 5,5 százalékot tehet ki átlagosan, s ez a trendkivetítés vagy jóslat még a kedvezőbb lehetséges forgatókönyvek alapján készült. Az Európai Központi Bank (EKB) alapforgatókönyve szerint is stagfláció várható az euróövezetben jövőre.

Ez gazdasági stagnálást, azaz a növekedés elmaradását jelenti, miközben a pénz inflálódik. Ha viszont más kockázati tényezőket is figyelembe veszünk, könnyen recesszióba fordulhat minden. A magas infláció elleni intézkedések keretében – és valószínűleg jobb ötlet híján – az EKB a következő hónapokban is folytatja a kamatnöveléseket. Az Európai Központi Bank felfelé módosította az inflációs előrejelzéseit. Az eurózónában, a legfrissebb előrejelzés szerint, az idén, jövőre és 2024-ben 8,1, 5,5 és 2,3 százalék lehet a pénzromlás üteme. Korábban 6,8, 3,5 és 2,1 százalékot várt a jegybank. Az Európai Bizottság a legfrissebb hírek szerint október második felében terjeszti elő az Európai Unió költségvetési szabályaira vonatkozó módosító javaslatot, amely egyéni adósságcsökkentési változatokat kínálna a tagországoknak. Az euró értékének megőrzését célzó szabályok elsődleges célja állítólag továbbra is az államadósság fenntarthatóságának biztosítása.

Az uniós szabályok szerint az államadósságnak a bruttó hazai termék (GDP) 60 százaléka alatt, az államháztartási hiánynak pedig a GDP három százaléka alatt kell lennie. Ezek az úgynevezett maastrichti kritériumok. De már a koronavírus-járvány sok ország esetében úgy átírta a gazdasági helyzetet, hogy nem tudták tartani ezeket a feltételeket.

Görögország államadóssága például a GDP 185 százaléka, Olaszországé pedig 150 százaléka körül alakul. De vannak jóval kedvezőbb helyzetben lévő tagállamok. Észtországnak ugyanez a mutatója csupán 18,1 százalék, Luxemburgnak 24,4 százalék, Litvániának pedig 44,3 százalék. Szerbia esetében az államadósság 60 százalék alatt van, ebből a szempontból megfelelünk/megfelelnénk a kritériumoknak.

Kinek van erre energiája?

A kedvezőtlen trendeket jól tükrözi az adat, miszerint az euróövezet külkereskedelmi mérlege hosszú időn keresztül stabilan többletes volt, nemegyszer elérve a 30 milliárd eurót is, tavaly november óta azonban folyamatosan deficites. Mindez elsősorban az energiaárak drasztikus emelkedésével magyarázható. A német külkereskedelmi mérleg többlete mostanra a töredékére csökkent, miközben az utóbbi harminc évben folyamatosan jelentős többletet valósítottak meg. Mindez szépen mutatja, mire volt képes a német ipar a korszerű technológiával addig, amíg az energiaárak viszonylag alacsonyak voltak. Norvégia többlete viszont kilőtt, anélkül, hogy bármit is tettek volna. Csupán a magas energiaárak következtében növelhették bevételeiket.

A cserearányoknak az energiahordozók ára által kiváltott romlása a hazai gazdaságra is kedvezőtlenül hat. Az inflációra a fiskális és a monetáris politikán keresztül is hatni lehet. Az intézkedések azonban a jövedelmek átcsoportosítását okozzák. Amennyiben csökken a rendelkezésre álló pénzmennyiség, az már önmagában is monetáris szigorítás. A fogyasztás csökkenését, szerkezetének átrendeződését eredményezi, ami szintén kedvezőtlenül hat a gazdaságra. Az állam számára felmerül a dilemma, hogy ilyen esetben egy esetleges monetáris lazítás vagy akár a hiányzó pénzmennyiség pótlása okoz-e többletinflációt.