2024. április 25., csütörtök

A lista

Három csoportba rendezve, összesen ötvenhat tétel szerepel azon a listán, amelyet a minap osztott meg az egyik kedves ismerősöm a közösségi oldalán annak kapcsán, mi mindent kell összecsomagolnunk a nyaralásra, vagyis melyek azok a dolgok, amelyeknek a birtokában nyugodtan dőlhetünk hátra az autóban, a buszon vagy a repülőn, mondván, most aztán mindent előkészítettünk, amire a pihenésünk ideje alatt szükségünk lehet.

Kétségtelen, sokszor igen hasznos, ha az ember listát készít magának azokról a dolgokról, amelyeket magával szeretne vinni, hiszen akkor jóval kisebb az esélye annak, hogy valami fontos otthon marad, ugyanúgy, ahogyan az elintéznivalóiról is, hiszen akkor nagyobb az esélye annak, hogy semmiről sem feledkezik meg, mondja az ismerősöm, elismerve, olykor mégis joggal érezhetjük úgy, hogy túlmisztifikáljuk a pakolás folyamatát, ugyanis annak során könnyen áteshetünk a ló másik oldalára, és olyasmit is ráírhatunk a listánkra – legyen szó akár valósról, akár képzeletbeliről –, amire az égvilágon semmi szükségünk nem lesz a nyaralásunk során, miközben olyan mérhetetlenül teletömködjük a bőröndünket felesleges dolgokkal, hogy már annak lezárása előtt kénytelenek leszünk szelektálni, ha viszont nem vagyunk ennyire előrelátók, akkor egészen a repülőtéri bejelentkezésig idegeskedhetünk amiatt, vajon nem haladja-e majd meg a súlya a megengedett határt, és nem jár-e majd jókora többletköltséggel a szállítása. Az esetek többségében persze nem, teszi hozzá, hiszen a reptéri dolgozók is igyekeznek megértők lenni, ha viszont mégsem azok, akkor nem volt szerencsénk, pakolhatunk ki a bőröndünkből mindenki szeme láttára, igaz, induláskor ez valamivel szerencsésebb, mint hazautazáskor, amikor már nem a tiszta ruhák, hanem a szennyes meg a gondosan közé helyezett emléktárgyak, vagy ha úgy tetszik, szuvenírek között kell turkálnunk, odafigyelve minden egyes mozdulatunkra.

Mi, férfiak, hajlamosak vagyunk felszínesebbek lenni, mondván, útlevél, telefon meg pénz legyen nálunk – ezt a hármat talán még meg is tudjuk jegyezni –, minden mást meg tudunk venni, kontrázok vissza, elismerve, hogy mindezt azért magunk sem gondoljuk teljesen komolyan, hiszen általában nem annyira korlátlanok az anyagi lehetőségeink, hogy ilyen módon vágjunk neki a nyaralásnak, meg hát mi is szeretünk valamelyest felkészülni az utazásainkra, kiváltképp akkor, ha van, aki segít nekünk ebben, sőt, ha lehet, be is pakol helyettünk, jóval tökéletesebben, mint ahogyan azt mi tennénk, ha másért nem, azért, hogy legyen kit okolnunk, ha esetleg valami otthon marad, vagy ha a bőrönd súlya túllépi a megengedettet. Mindezt persze az is befolyásolja, fűzöm hozzá határozottan, hogy mennyire könnyen tudjuk féken tartani az indulatainkat, amikor valaki, akár egy hivatalos személy úgy dönt – persze, szigorúan csak a munkáját végezve –, kénye-kedve szerint összeturkálja a holminkat, hiszen ezt talán senki nem tudja türelmesen végignézni – még akkor sem, ha tisztában van azzal, hogy bármeddig is keresgél, úgysem talál semmit, amiből esetleg problémája származhatna –, ezért inkább be sem rakjuk azokat a dolgokat, amiket nem szeretnénk mások kezében látni.

Abban mindketten egyetértünk, hogy alaposan végigböngészve az ominózus listát, találhatunk rajta legalább tizenöt-húsz olyan tételt, amelyeket ma már egy valamirevaló szálloda ingyenesen biztosít a vendégei számára, így azoknak az előkészítése teljesen felesleges, legalábbis jó esetben, ha mégsem, akkor meg bosszankodhatunk, amiért nem hallgattunk a lista összeállítóira, akik előrelátó módon egy csomó üres helyet is hagytak az utazni vágyóknak, ilyen módon kísérelve meg csökkenteni a saját felelősségüket, vagyis azt, hogy ne őket okoljuk, ha esetleg valami mégsem úgy alakulna, ahogyan terveztük.

Mindenesetre legyünk optimisták, bízzunk abban, hogy minden jól alakul, mondja határozottan az említett ismerősöm, akinek szavaihoz legfeljebb annyit fűzhetek hozzá: Legyünk, legalábbis annyira, amennyire optimistának tekinthető egy olyan ember, aki mindig betesz egy váltás ruhát az utastérben lévő táskájába is, ha netán valahol elkeveredne a bőröndje, mondván, biztonság ide vagy oda, nem árt az elővigyázatosság, mindenképp!