2024. március 29., péntek
PIROS CERUZ

„Ne offold!”

Egy kis, kétdecis üdítő kupakját forgatom a kezemben. Sörösüvegre emlékeztető megoldással volt lezárva, amihez egy kis gyűrűt rögzítettek. Ebbe bele kellett helyezni a mutatóujjat, és egy rántással könnyen lejött a zárófedél. Ötletes megoldás, tetszik, azért is nézegetem. A kupak belsejében van egy szöveg, amit nem értek: „Ne offold!” Hosszan gondolkozom, mit is jelenthet ez.

Vajon mi lehet az „offolás”, hogyan kell „offolni”? A neten próbálok utánanézni, és nagy meglepetésemre kiderül, hogy ez egy újabban meglehetősen ismert szó, amely a fiatalok szlengjében fordul elő. Elég sok hivatkozást találok rá. Ami a jelentését illeti, itt van némi bizonytalanság. Az egyik értelmezés szerint az offol azt jelenti, hogy beszólogat (család.hu), a szlengblog szerint két jelentése is van: előkészítés nélkül más témáról kezd beszélni valamely internetes fórumon vagy élőbeszéd során, illetve a másik jelentése az, hogy valaki megszabadul valakitől. Más esetben is előfordul az offol olyan értelmezése, hogy valaki a témától eltér, de érdekes, hogy van, aki ezt hibásnak tartja. Olyan vélekedésre is találhatunk példát, mely szerint az abbahagy valamit jelentést társítják a szóhoz.

A fiatalok szlengjébe eléggé esélytelen beleszólni, de abba már igen, hogy a forgalomban levő üdítőitalok mégiscsak a lakosság egésze számára készülnek, akik köznyelven beszélnek és értenek, és nem használják, nem ismerik, nem is értékelik a divatos szavakat.

Pedig úgy néz ki, hogy az angol nyelv térhódításával egyre több olyan kifejezés kerül be a magyar nyelvbe, amelyek eddig ismeretlenek voltak, és nem is várható el, hogy mindenki tisztában legyen ezek jelentésével. Jelenleg pl. a forró nyárban számos újságcikk foglalkozik a nyaralással, nyári pihenéssel. Ezek a cikkek a nagyközönséghez szólnak, de vajon mindenki érti és használja-e az olyan fordulatokat, mint pl. a slow travel trend vagy a slow living mozgalom, amelyekkel egy divatos magazinban azt magyarázzák, hogy manapság a nyaralási igények ilyen irányba tolódtak el. Pedig alapvető igény lenne az olvasó részéről, hogy megértse a szöveget, amelyet igazából az ő tájékoztatása érdekében közöltek.

Maga a magyarul – nem igazán találóan – lassú turizmus néven emlegetett slow travel mozgalom egyébként egy igen rokonszenves utazási stílust jelent. A túl gyors, pergős 21. században igazi kikapcsolódást jelenthet az olyan utazás, amely arra alapoz, hogy fedezzük fel a helyet, ahol járunk, a helybeliek életét, éljük meg a pillanatot, a hangulatot. Nekem kedves erdélyi barátunk, Beder Tibor jut erről eszembe mindig, aki gyalogszerrel járta be Törökországot, könyvet is írt róla, és élményeiről kellemes hangulatú könyvbemutató keretében több évvel ezelőtt személyesen be is számolt nekünk. Biztos, hogy akár írásban, akár szóban, többször találkozni fogunk az újabban nagyon divatos slow mozgalmak valamelyikének megnevezésével, így pl. a slow food – lassú étkezés fogalmával, amely a gyorséttermek ellentéteként megadja a módját a lassú, komótos étkezésnek.

Az angol nyelv elterjedése mellett a túl gyors élettempóval is magyarázhatnánk az idegen fogalmak elterjedését. Érezhetjük úgy, hogy a felgyorsult világban nincs elég idő a megfelelő magyar kifejezéseket keresgélni, és mivel a feltevések szerint sokan, sőt egyre többen úgyis ismerik ezeket a szavakat, miért kellene erre is időt szánni? Pedig nagyon is kellene. Nem kéne semmit sem engedni abból az alapvető igényből, hogy úgy kell magyarul beszélni, hogy magyar anyanyelvű ember biztosan megérthesse azt, amit közölni szeretnének vele.

A fenti példák alapján sem mindig biztos ez. A „ne offold” esetében vajon mire is gondolhatunk? Formailag egy angol szót (off) láttunk el magyar ragokkal, toldalékokkal, ami önmagában is elég bizarr megoldás. De mit jelent? Mi néhányan próbáltuk megfejteni, tippeltünk. Két értelmezési javaslat kapta a legtöbb „pontot”. Az egyik az volt, hogy ne hagyd abba az üdítőital fogyasztását, a másik a zárókupakra vonatkozott: ne zárd vissza! Nos, melyik a kettő közül? Vagy egy harmadik? Úgy tűnik, ha azt szeretnénk elérni, hogy közlendőinket megértsék, a megszokott nyelvi fordulatokkal kellene élni inkább. Saját magunk és anyanyelvünk érdekében is.

Gyepmester – pályamunkás
Két évvel ezelőtt Gerendeli György már szóvá tette, hogy a sportriporterek helytelenül alkalmazzák a gyepmester összetételt; az ugyanis ’sintér’-t jelent, nem pedig a futballpálya gyepének gondozóját (Édes Anyanyelvünk, 2007. 1/12.). Nekem is vannak ilyen adataim. Például a német kupadöntő során elromlott az öntözőberendezés, és a pálya talajából szökőkútszerűen tört elő a víz. A hiba kijavításán fáradozó pályamunkást a mérkőzés magyar riportere két ízben is a gyepmester névvel illette. Ezt talán szójátéknak szánta, de valószínűbb, hogy fogalma sincs arról, hogy ez az összetett szó (a német Wasenmeister tükörfordítása) a hivatali nyelvben az állati tetemeket eltakarító, kóbor kutyákat összefogdosó, ritkábban emésztőgödröket is tisztító hatósági alkalmazottnak a neve. Ha elkóborolt kutyánkat a sintértelepre vitték, a gyepmesteri telepen kell tudakozódnunk felőle.

Az interneten találtam egy jóval régebbi szépirodalmi adatot is a gyepmesternek effajta, félreértésen alapuló, illetőleg azt tükröző használatára. Galsai Pongrác írja Egy hipochonder emlékiratai című művében (1974): „Amióta Farkasréten lakom, esténkint a halottak siratókocsmáiba szoktam betérni. Így jól ismerem őket. A temetésrendezőket, gyepmestereket, gyászhuszárokat, sírásókat. Majdani elvermelőimet.” A szó itteni értelme nagyjából ’sírgondozó, temetőgondozó, kertész’ lehet. Tehát már jóval több mint harminc évvel ezelőtt is tulajdonított valaki, mégpedig a magyar próza egyik avatott mestere, a gyepmester szónak ilyenfajta jelentést. Ez a félreértés a népetimológia jelenségéhez áll közel, és azon alapul, hogy az összetételi tagok külön-külön jól érthetők ugyan, de együttes értelmük elhomályosult, ezért a mai nyelvhasználó hajlamos „szó szerint” érteni őket.

(Kemény Gábor, forrás: Tanuljunk magyarul is!, 2020)