2021. május 15., szombat
PIROS CERUZA

Az írás megmarad?

A gimnáziumi latinórák egyik máig megjegyzett emléke számomra a latin közmondás: „verba volant, scripta manent”, azaz „a szó elszáll, az írás megmarad’. A közmondás érvényességét és igazságát soha nem jutott volna eszünkbe megkérdőjelezni. Hiszen tudjuk: a kőtábláktól kezdve a pergamentekercsekig, az első töredékes nyelvemlékektől kezdve a kódexekig, a nyomtatott könyvek megjelenéséig és elterjedéséig jószerivel minden, amit tudunk, az írás révén maradt ránk.

Ennek a jelentős ténynek megfelelően álltak hozzá hosszú időszakokon keresztül az írás tanításáig az iskolákban is. Tanítóink, tanáraink nem győzték elmondani, hogy írásban a legkörültekintőbben kell kifejezni magunkat, ügyelni kell az írásmű – legyen az egy iskolai fogalmazvány, házi dolgozat vagy bármilyen tantárgyból készített beszámoló – felépítésére, szóhasználatára, helyesírására, külalakjára, mintegy érzékeltetve a felelősséget, amelyet az írás szerzőjének kell viselnie az általa leírt szöveggel szemben. A régi öregek még tudtak rondírással írni. Drága nagynéném mindig ámulatba ejtett, mert még 90 éves korán túl is ilyen írásmóddal írta a leveleit. Ma már azt sem nagyon tudjuk, mi az a rondírás. Közel sem az, amire talán első hallás után asszociálnánk. A „rond” nem a ronda szóra utal, hanem a rondtollra, az írás pedig az érdekes, kör alakú kacskaringókkal ékesített betűk alkalmazása révén igen díszes – bár némiképp nehezen olvasható – benyomást keltett. Az biztos, hogy nagy gondosságot igényelt ily módon levelet írni.

A 21. század azonban, mint annyi más téren is, „az írás megmarad” közmondás jelentésének újragondolására késztet. Az internetkorszak megkérdőjelezte az írott szövegek megmaradását, sőt jelenleg ott tartunk, hogy nemcsak a rondírás ment ki a divatból, de a kézírás elsajátításának szükségessége is egyes nézetek szerint feleslegessé vált. Úgyis géppel írunk, minek vesződni a nehezen olvasható kézírásos szövegekkel? – vélik egyesek. Az írás megmaradásának kétséges volta nap mint nap millió formában szemünk elé tolakszik. Elég, ha csak egy minket érdeklő hírt, tudósítást, bejegyzést szeretnénk ismét megtekintetni az interneten, nem biztos, hogy még mindig megtaláljuk. Semmi gond, ha a legútszélibb hangnemben „kommentelünk” egy eseményt, úgyis hamar eltűnik a felületről, vagy akár mi magunk is törölhetjük. Felelősséget sem kell vállalnunk, ha kitalált néven és kitalált személyiséggel jelentkezünk be. De más vonatkozásban is megközelíthetjük a kérdést. Kivel ne fordult volna elő, hogy gondosan megfogalmazott mondatainak írás közben egyszer csak hűlt helye lett? Hiába mentettük többször is, folyamatosan, még sincs sehol… Gondolhatunk arra a hatalmas bosszúságra is, hogy az örökösen újított számítógépes programok következtében hozzáférhetetlenné válnak olyan anyagok, amelyeket mára már elavultnak számító adathordozókra mentettünk el. Hiába vesszük elő a pár évvel ezelőtt még modernnek kikiáltott lemezeket, flopikat, különféle külső és belső tárolókat, ezek tartalmát ma már nem lehet előhívni, a rajtuk tárolt anyagoktól örökre búcsút vehetünk.

Újra kell gondolnunk „az írás megmarad’ eszméjét, és fel kell készülnünk arra, hogy mi történik akkor, ha az írás nem marad meg. Mindenekelőtt attól az illúziótól kell megszabadulnunk, hogy a nyomtatást, a papíralapú megjelentetést felválthatja, pótolhatja, sőt lekörözheti az elektronikus adattárolás. Észszerű lenne, az biztos, hiszen nincs a világon annyi hely, amely alkalmas lenne a kinyomtatott anyag tárolására. Jelenleg azonban a virtuális adattárolás nem biztosítja – legfeljebb csak ideig-óráig – az írott anyag megőrzését, előhívását, és így holt anyaggá válik még azt megelőzően is, hogy közérdekűvé tudott volna válni.

Milyen nyomot tud hagyni ily módon a mai ember az utókor számára? Pótolhatja-e az írott anyagot mással, vagy azon kellene fáradoznia, hogy az írás mégiscsak megőrződjék? Talán nem is kellene ilyen borúlátónak lennünk, hiszen a könyvnyomtatás szerencsére még nem került a süllyesztőbe, sőt, korábban sosem látott könyvhegyek tornyosulnak a könyvesboltok polcain és tárolóin. A tendencia azonban már érződik, és a virtuális tér, az internet világa most kezdi mutatni azt az arcát, amelyet a kezdeti euforikus hangulatban még nem vettünk észre.

A rovatunkhoz helyesírási kvíz is kapcsolódik: Játsszon velünk!