2021. május 9., vasárnap

Őfelsége, a Macska

Babarczy Eszter Voland című novellájában egy ötvenes nőről ír, aki magányosan él a lakásában, mígnem egy napon megjelenik ablakában egy kandúr. El is nevezi Volandnak a macskát, sajátos bulgakovi párhuzammal, bár A Mester és Margaritában Woland a „főgonosz” neve, a macskát pedig Behemótnak hívják, találóan, hiszen a hatalmas kandúr két lábon jár, és néha át tud változni emberré. Mindez azonban nem akadályozta meg a szerzőnőt abban, hogy összemossa a két karaktert, és a névadással kifejezésre juttassa a macskák legjellemzőbb tulajdonságait: fejedelmi magatartás, öntörvényűség, kényelemszeretet és valami varázsos delej, amitől ellenállhatatlanná válnak (legalábbis a macskabarátok körében bizonyosan). Ez a novellabéli kandúr is a főhős életének részévé válik, az asszony belekerül az állat bűvkörébe, és rövid időn belül azon kapja magát, hogy mindenáron befogadott macskája kedvében szeretne járni. Finom falatokat, kényelmes fekhelyet vásárol neki, és csatlakozik olyan közösségi csoportosulásokhoz, amelyekben a tagok cicás élményeket, fotókat osztanak meg egymással, sőt, a munkahelyén is a macskabarát kollégák összetartó táborát bővíti. Babarczy Eszter remekül ábrázolja a közeget, amelyben a cicakedvelők mozognak, és rávilágít arra, hogy a macskatartás témája összehozza, összeköti az embereket.

Gyakorló macskás gazdiként mosolyogva olvastam az írást, hiszen számomra is ismerős szituációkat elevenít meg, például a közösségi oldalak cicás csoportjain belüli lájkolási és kommentelési szokásokat, vagy a munkahelyi traccspartikat, amelyek során a házi kedvencek stiklijei, vicces szokásai a leggyakoribb beszédtémák. Sőt a vegyesbolti eladónő megjegyzése is ismerős, miszerint a „kis drágák csak az alutasakos macskakaját szeretik”. Hasonló témájú párbeszédnek jómagam is fültanúja voltam már állateledelt árusító standoknál, és a jelenlévők minden esetben egyetértettek abban, hogy a cicák valódi gourmand-ok, megválogatják, mivel tömjék tele a pocakjukat, és ha számukra nem tetsző ételt kapnak, képesek látványos koplalásba fogni, csak ne kelljen elfogyasztani a felkínált „nemszeretem” falatokat. A legérdekesebb az egészben mégis az, hogy a gazdik mosolyogva mesélnek cicájuk efféle kényeskedéséről, és elnézően legyintve vásárolják meg négylábújuk kedvenc eledelét, elvégre az állat kedvében szeretnének járni, és megadóan veszik tudomásul, hogy a macska-gazdi hierarchiában legtöbbször a macska van felül. Merthogy hiába az elhatározás, hogy „engem ugyan nem fog egy nyávogó szőrcsomó ugráltatni, úgy lesz, ahogy én akarom”, végül mégiscsak az állhatatosabb győz, s ez bizony sokszor a cica, „aki” boldog dorombolással nyugtázza, hogy megérte a hiszti, hisz a gazdi unt rá hamarabb.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Hogy állattartóként kezelni tudjuk az efféle helyzeteket, segítségünkre lehet, ha minél többet tudunk kis kedvencünkről, minél inkább megismerjük a szokásait, a viselkedését, bizonyos reakcióit, sőt a fajtajellemző tulajdonságokat is, hiszen ahány állat, annyiféle karakter, és a felhőtlen macska-gazdi viszonynak épp ezen ismeretek az előfeltételei. A megismerés egyik kiváló módja, ha elegendő időt töltünk négylábú kedvencünkkel és megfigyeljük őt. Másik módja, hogy más kisállat-tulajdonosokkal egyeztetjük tapasztalatainkat. Szintúgy sikeres lehet az edukáció is, azaz valamiféle szakirodalom áttanulmányozása az adott témában. Ma már számos állatorvos vezet szakmai blogot, amelyek elérhetők az interneten, sőt újságokban, folyóiratokban is találhatunk efféle szakcikkeket. A közelmúltban került például a kezembe egy figyelemre méltó kiadvány, a belgrádi Pet magazine gondozásában megjelenő Mačka magazin, amely a kiadói meghatározás szerint egyedülálló a régióban. Kimondottan macskás témákra specializálódott, bő 60 oldalnyi olvasmány. Van közöttük állatorvos által írt szakcikk, fajtajellemző tulajdonságokat tárgyaló írás, egészséggel, táplálással, gondozással foglalkozó szöveg, sokféle macskás érdekesség, aztán találhatók kishírek ismert macskásokról és kedvencükről, színes riportok, történelmi visszatekintések, popkulturális és művészeti vonatkozások, amelyek mind a cicákhoz köthetők. Az egyik cikk például a hidegháború idején felmerült ötletet taglalja, mi szerint a macskák fülkagylójába telepítettek volna lehallgató készüléket, és e „négylábú ügynököket” vetették volna be kémkedés céljából. Aztán bemutat a lap egy olyan meteorológust, aki Betti nevű cicájával a kézben jelentkezik be minden időjárás-előrejelzéskor, ezáltal az „időjós cica” valódi internetes híresség lett, világszerte rengeteg rajongóval, akiknek zöme Betti miatt kíséri figyelemmel a műsort. A történelmi visszapörgetésben pedig az egyiptomiak macskatiszteletét mutatják be a lapban, sőt érdekességként macskás horoszkópot is közreadnak. Természetesen mindezt gyönyörű kivitelezésben, sok színes képpel. És hogy a hontalan állatok sorsán is könnyítsen a kiadó, örökbe fogadható cicák fotóit és adatait is közlik, majdani gazdik jelentkezésének reményében.

A magazint lapozgatva az járt a fejemben, hogy vajon hányan veszik a fáradtságot, hogy akár efféle sajtóforrásból, akár másféle szakirodalomból gyarapítsák ismereteiket házi kedvenceikkel kapcsolatban. A videomegosztó portálokon található macskás videók népszerűségét tekintve feltételezhetnénk, hogy elég sokan vonzódnak a doromboló négylábúakhoz, csakhogy más dolog egy pár másodperces videó felvétele vagy megtekintése, és megint más szakcikkek olvasgatása önképzési céllal. Márpedig a felelős állattartásnak az is feltétele, hogy a gazdi tisztában legyen vele, milyen tünetekre érdemes figyelni, milyen szabályokat és elveket érdemes betartani a kis kedvencekkel kapcsolatban. Amíg úton-útfélen kóbor, kicsapott állatokba botlunk, amíg kukák, kapualjak tövében zacskóba csomagolt újszülött kismacskákat találni, amíg a hírekben olyan esetekről számolnak be, hogy az állatvédőknek kellett beavatkozniuk szörnyű állatkínzások esetében, addig bizony van hová fejlődnünk az állatokhoz való viszonyulásunk terén. És ne feledjük, rólunk, emberekről árul el legtöbbet az, ahogyan az állatokkal bánunk, hiszen Exupéry szavaival élve egyszer s mindenkorra felelősök lettünk azért, amit megszelídítettünk!