2021. február 27., szombat
PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL

Megvan a legjobb vakcina!

Kedves Atya!

 

Sokáig tétováztam, gondolkodtam rajta, hogyan is fogjak hozzá az íráshoz. Minden szombati újságban elolvasom a kérdéseket, s az ön válaszait is. Tetszik, elgondolkodtató írások.

Én is szeretnék most feltenni Önnek pár kérdést, s az őszinte és hiteles válaszát előre is köszönöm.

Katolikus vagyok, istenhívő vagyok, sokat imádkozom. Hiszek is Istenben, de sajnos néha már kezd a hitem is meginogni.

Miért van ez a sok gonosz, rossz ember? Miért azokat bünteti az Isten, akik talán meg sem érdemlik a büntetésüket? Mire vár az Isten, meddig nézi a szenvedésünket? Lesz egyáltalán világvége? Mert már én ezt is szeretném megérni, hogy csoda történne! És feltámasztja-e a halottainkat az élők sorába? De mikor? És ne legyen többé halál! Se betegség!

Várom válaszát türelmetlenül Atyám!

Tisztelettel Rebeka, egy olvasója a sok közül

 

Tisztelt Rebeka!

Köszönöm írásaim értékelését. Megerősít abban a reményemben, hogy ezek az olvasók javát szolgálják.

Mindjárt adom az őszinte és hiteles válaszomat a kérdéseire. Megszámozom és sorra veszem őket.

1. „Miért van ez a sok gonosz, rossz ember?” Minden embernek választania kell Isten és a gonosz között. Sokan, nagyon sokan a gonoszt választják. Jézus erről így beszél: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei.” (Jn 3, 19–20)

Ennek a választásnak minden ember életében ismétlődő modelljét a Biblia első oldalain találhatjuk meg. Isten megteremtette a világot, abban megalkotta az Édenkertet, odahelyezte az embert és törvényt adott neki: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” (Ter 2, 16–17) Ezek után színre lép a gonosz és arra csábítja az embert, hogy az ő törvényét válassza: „Semmi esetre nem halhatsz meg! Egyél a tiltott fáról, megnyílik a szemed, és olyan leszel, mint az Isten: tudni fogod a jót és a rosszat!” (vö. Ter 3, 4–5) Az emberek nagy többségükben a gonosz törvényét követik: semmi esetre nem meghalni, és a jónak meg a rossznak a megmondói lenni. Emiatt az önistenítő törvény miatt van a sok gonosz ember.

2. „Miért azokat bünteti az Isten, akik talán meg sem érdemlik a büntetésüket?” Ilyen fogalmazásban az ártatlanok szenvedésére gondolunk. Mert hát – szerintünk – a vétkest igazságosan meg kell büntetni, akár az igazságszolgáltató bírónak, akár az igazságos Istennek. Ha ez így van, akkor – szerintünk – Isten nem igazságos, amikor engedi, hogy az ártatlant, a nem vétkest szenvedés érje. Azt gondoljuk, hogy ilyenkor Isten olyan embert büntet, aki – ahogy az olvasónk is mondja – nem érdemli meg a büntetést.

A szenvedés, a büntetés oka az, hogy az ember nem Isten törvényét – a szeretet törvényét, hanem a gonosz törvényét – az önzés törvényét választja. Ez a törvény a rosszra való hajlam, az önzés, amely minden emberben megvan, még az ártatlanban is. Pál apostol ír erről részletesen a Római levél 7. fejezetében: „Én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom magamban, hogy a rossz áll hozzám közel, a rossz törvényét érzem a tagjaimban.” (vö. Róm 7, 21.23.) Az ember ezzel okozza magának a szenvedést. Isten ezt a szenvedést megengedi, nem azért, hogy büntesse az embert, hanem azért, hogy az ember „segítségül hívja az Úr nevét és üdvözüljön” (Róm 10, 13). Ha nem volna szenvedés, az ember nem keresné az Istent. A szenvedés készteti rá, hogy válassza Istent, mint az egyedüli Megmentőt, Éltetőt, Boldogítót.

3. „Mire vár az Isten, meddig nézi a szenvedésünket?” Isten semmire nem vár, Isten nem nézi szenvtelenül a szenvedésünket. Már több mint 2000 éve, hogy megelégelte a szenvedésünket, és tulajdon Fiát elküldte a földre, hogy megmentsen minket a szenvedéstől és a haláltól. Isten annyira akarta a mi boldogságunkat, hogy Egyszülött Fiát védőoltásként belénk, az emberekbe oltotta, minden emberbe. A megfeszített és feltámadt Jézus személyében a legjobb „vakcinát” adta nekünk. Ha engedjük, hogy bennünk éljen, akkor az Ő halhatatlan életét oltja belénk. Ha lehetővé tesszük Neki, hogy bennünk működjön, akkor az Ő békéjét és örömét árasztja belénk. Ha ezt nem tesszük Neki lehetővé, akkor folyamatosan szenvedünk és menthetetlenül a halál felé sodródunk. Istennek pedig végtelen szomorúságot okozunk ezzel, mert Ő a legtöbbet megtette értünk, „a tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk” (Róm 8, 32), azért, hogy ne szenvedjünk és ne kelljen meghalnunk, de nekünk ez a legtöbb, ez a hathatós „vakcina” nem kellett, nem kell.

4. „Mikor csinál már rendet a földön?” Már csinálja a rendet a földön azokon az embereken keresztül, akik engedik Jézust élni és működni önmagukban. A rendetlenség azok között az emberek között van, akik a gonoszt engedik élni és működni magukban.

5. „Lesz egyáltalán világvége?” Lesz! A feltámadt Jézus már teremti az „új eget és az új földet” (Jel 21, 1), ezért hagyja, hogy „az egek erői megrendüljenek” (Lk 21, 26), és ez a mostani „ég és föld elmúljon.” (21, 33) Amikor ez a „világvége” bekövetkezik, akkor Ő „eljön dicsőségében és vele együtt az angyalok mindnyájan, és az igazságosaknak birtokba adja örökké tartó országát, az igazságtalanokat pedig örök gyötrelembe taszítja.” (vö. Mt 25, 31. 34. 46.) Ennek a földnek és égnek a vége biztosan el fog jönni, lehet, hogy 100 év, vagy 1000 év, vagy több ezer év múlva, ugyanakkor a jelenben már elkezdődött az újjáteremtés (Jel 21, 5: „Íme, megújítok mindent!”; Iz 65, 17:„Íme, én új eget és új földet teremtek.”), és csírájában már itt van azokban az emberekben, akik befogadták magukba ezt a legjobb „vakcinát”, a kereszten szenvedések közepette meghalt és a sírból feltámadt Jézust.

6. „Szeretné megérni a világvége csodáját?” Ha hittel befogadja magába a megfeszített és új életre támadott Jézust, akkor az Ön számára véget ér ez a „régi” világ, és már is ott él az új világban, ahogyan Pál apostol mondja: „Aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.” (2Kor 5, 17)

7. „Feltámasztja-e a halottainkat az élők sorába?” Jézus minden halottat feltámaszt, s ezt Ő maga mondja: „Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.” (Jn 5, 25)

8. „De mikor?” Pál apostol mondja: „Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön.” (1Kor 15, 23) A szentek már feltámadtak. (Már Jézus halálakor „sok elhunyt szentnek föltámadt a teste, előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.” Mt 27, 52–53) A többi ember akkor, amikor a halál után a másvilágon bocsánatot nyernek bűneik: „Van, akinek a bűne az eljövendő világban bocsáttatik meg!” (vö. Mt 12, 32); vagy amikor a végső ítéletet kell kimondani rájuk: „Eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Emberfia szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.” (Jn 5, 28–29)

9. „És ne legyen többé halál!” Testi halál van és lesz, mert a mulandó és romlandó testből az ember lelkének ki kell költöznie, hogy magára öltse az el nem múló és a többé meg nem romló testet. De van egy „második halál, a tüzes tó. Aki nem lesz beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba fogják vetni.” (vö. Jel 20, 14–15)

10. „Se betegség!” Hát az lesz! Mindig több és több, mert az emberek többsége Jézus (aki „az élet” – Jn 14, 6) nélkül él, ezért az egész lénye szükségszerűen elszáradt, ahogy Jézus mondja: „Aki nem marad bennem, az elszárad.” (Jn 15, 5–6)

Tisztelt Rebeka! Fogadja be ezt az isteni „vakcinát”, a megfeszített és feltámadt Jézust! Ennek birtokában sem betegség, sem halál nem fog ártani Önnek, mert a halhatatlan és romolhatatlan isteni Életet teremti Önben. És legyen mindig békében! László Atya