2021. január 22., péntek

Tartóoszlop

A nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesületben jártunk

Magyarország miniszterelnöke Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat adományozott a hetvenöt éves nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesületnek. A kitüntetést a Pannon RTV székházában vehette át december végén Jenovay Lajos, az egyesület elnöke. Már augusztusban értesítették a díjról, ám mivel nem tudták, mikor teremtődnek meg a feltételek annak kiosztásához, így a hírt nem adta tovább, és ennek köszönhetően nagyon meglepődött a tagság, nagyon megörültek az elismerésnek.

Tabacski Edit könyvtárossal és Jenovay Lajos elnökkel, Meleghy Zsuzsannával, az Art Klub megálmodójával beszélgettünk.

Tabacski Edit húsz éve tölti be a könyvtáros szerepét az egyesületben.

Jenovay Lajos
Jenovay Lajos

– Amikor megtudtuk, hogy ezzel a rangos elismeréssel tüntették ki a mi nagy múltú egyesületünket, nagyon megörültünk, egymást felhívtuk, elújságoltuk a hírt. A Petőfi az egyedüli magyar egyesület a városban, ahol valóban már hetvenöt éve folyamatos a munka. Régebben több szakcsoport is működött, ma abból néhány már nem aktív, de amire igencsak büszkék vagyunk, hogy a könyvtárunk a kezdetek kezdetétől létezik, és mára már nagyon szép könyvállományt mondhat a magáénak. Jómagam két évtizede kerültem a Petőfibe, akkor Csuka József tanár úr, az akkori alelnök kért meg, hogy fogadjam el az éppen megüresedett könyvtárosi helyet. Eleinte egyáltalán nem bíztam abban, hogy az addigi, számvevőségi munkámmal hozzá tudok járulni a könyvtárosi tevékenységhez, de mint kiderült – tévedtem. Természetesen az olvasók is tanítottak engem, az elolvasott könyvekről mindig elmondták a véleményüket, saját kritikájukat, és a könyvtárban eltöltött sok-sok óra egyetlen perce sem volt hiábavaló. Idekívánkozik még egy gondolat, amelyet jól az emlékezetembe véstem. Dr. Várady Józseftől ered a gondolat, miszerint az amatőrök a tevékenykedőknek rendkívül értékes rétege, mert nagyon sokat tesznek és adnak csak egy icipici kis elismerésért. Azt megérhettük az évek során, hogy mindig is az iskola, a templom és a könyvtár fontos hordozói voltak a kultúrának, és ez utóbbi kapcsán megemlíteném, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy dr. Farkas Geiza (aki egyébként anyai ágon Kiss Ernő aradi vértanú dédunokája volt) eleméri ügyvéd hagyatéka képezte a könyvtárunk első ezernyi kötetét, amelyek zömében éppen az egykori, nagybecskereki Pleitz Ferenc Pál nyomdájából kerültek ki. A könyvtárunkból a 19. századból eredő, egyedi könyveket később az újvidéki Hungarológiai Intézetnek adtuk át.

Nagy megtiszteltetésként élték meg a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat – mondta Jenovay Lajos elnök, hozzáfűzve, hogy ezt az elismerést mindenképpen a hetvenöt éves munkáért kapták, ez a „petőfisek” kitüntetése.

– Ez a díj kötelezettséggel is jár, arra biztat és bátorít bennünket, hogy az ősök megkezdett útját tovább folytassuk. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a Petőfi MME hetvenöt éven keresztül oszlopa volt a nagybecskereki magyarságnak, és mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez megmaradjon, hogy továbbra is, a jövőben ennek vetületében tevékenykedjünk. Tudjuk azt, hogy a néhai Jugoszláviában elsőként alakult meg Nagybecskereken a magyar művelődési egyesület, 1945. május 6-án, néhány hónappal a háborús eseményeket követően, illetve a háború általános lezárása előtt néhány nappal. Szerintem nagyon bátor tettnek nevezhető, amit eleink tettek, hiszen nehéz idők voltak azok a művelődési egyesület beindításakor. Az alapító atyákra mindannyian felnézünk, az utókor csak tisztelettel gondol rájuk, az ő elkötelezettségük még ma is erőt ad nekünk, kitartásra ösztönöz bennünket, hogy továbbra is itt legyünk, a nagybecskereki magyarság szolgálatára.

A nagybecskereki Petőfi MME egy újabb teret is kapott a múlt évben, a Szathmáry Karolina Leánykollégium székházában, a néhai zárda felújított épületében már két kiállítást is bemutathattak az egyesület alkotói.

– Nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy visszakaptuk ezt az impozáns épületet, ahol mi is tevékenykedhetünk a jövőben, hiszen a tömegesebb kulturális tartalmainkat ott mutathatjuk majd be. A járványhelyzet miatt eddig még nem igazán valósíthattuk meg terveinket, sok mindenről le kellett mondanunk, a rendezvényeink közül is csak két kiállításra futotta, azokon is korlátozott számú tag, műkedvelő jelenléte volt engedélyezett. A nagy jubileumról is szerettünk volta méltó módon megemlékezni, ám nem tehettük, viszont arra nem vállalkoztunk, hogy kevesebb számú közönséggel ünnepeljünk, hanem úgy döntöttünk, elodázzuk a műsort, kivárjuk azt a pillanatot, amikor mindazok, akik szívügyüknek tekintik a nagybecskereki magyarság művelődési életét, jelen tudnak lenni. Ehhez társul most még ez a kitüntetés, a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj is, amelyet majd ezen a jövőben megrendezésre kerülő rendezvényünkön szeretnénk megmutatni a közösségünknek, hogy együtt tudjunk örülni a sikereinknek, együtt tudjunk ünnepelni, és felidézni a gazdag múltunkat.

Stojkov Szilvia
Stojkov Szilvia

Az egyesület múltja igencsak fontos mozzanatokat rejt, hiszen a nagybecskereki magyarság életének meghatározója volt a Petőfi, számtalan egyesület nőtte ki magát a kultúrával foglalkozó csoportokból, így alakult meg a Madách Amatőr Színház, a Bartók vegyes kórus, amelynek szellemiségét az Emmanuel kamarakórus élteti, továbbá a nagybecskereki filharmonikusok is a Petőfiből indultak, sőt a városi amatőr képzőművészek is elsőként ebben az egyesületben működtek. Amire igencsak büszkék manapság, hogy a legaktívabb szakosztályként említhető az Art Klub, amely a Petőfi berkeiben tevékenykedik tizenegyedik éve, és immáron két kiállítási teremben, a néhai zárda dísztermében és az egyesület nagytermében is sűrűn újabbnál újabb alkotásokkal csalogatja a kiállításaira a műkedvelőket.

Meleghy Zsuzsanna volt az Art Klub megálmodója, szervezőmunkájának köszönhetően sok helyi és vidéki alkotó munkáit tekinthette meg a nagyérdemű.

– Jelenleg harminchat tagot számlál az Art Klub, számításom szerint tavaszra már a negyvenes számot is túlhaladjuk. Eddig összesen 113 kiállítást szerveztünk, és ezek között voltak egyéni bemutatkozási lehetőségek, valamint közös, csoportos tárlatok is. Túl vagyunk már 68 táboron is, és tervezzük a 2021. év táborait is javában, sok hasonló csoportosulással van kapcsolatunk, eljárunk Péterrévére, Óbecsére, Újvidékre, ahol örömmel találkozunk képzőművész barátainkkal. A gyerekekkel is szeretnénk a jövőben is foglalkozni, hiszen a fiatalabb korosztály felkarolása is fontos a tevékenységünkben. A kiállítások pedig majd csak váltogatják egymást, a szebbnél szebb alkotások bemutatójára a jövőben is számíthat a közönség.

A kézművesműhely mintegy negyven éve létezik a Petőfiben, Stojkov Szilvia húsz éve istápolja a munkát. A kézimunkázók száma jól megcsappant mostanság, a tagok kiöregedtek, és mint minden más egyesület, a nagybecskereki is azzal küzd, hogy mind nehezebben tudják köreikbe vonzani a fiatalokat. A hagyományos kézimunkák készítése mellett természetesen arra is nagyon odafigyelnek, hogy a modern technikákat, a vonzó kis kézműves alkotások elkészítését is ellessék a közösségi hálókon, abban bízva, hogy lesz még olyan érdeklődő, aki csatlakozna hozzájuk. Nem adják fel, mert abban bíznak, hogy egyszer mégiscsak megfordul a világ, és a kézműves alkotások sokkal nagyobb teret kapnak a mindennapjainkban.