2021. március 4., csütörtök
ADVENTI KALANDOZÁSOK EURÓPA-SZERTE (2.)

Ünnepelnek a fővárosok

Szeretem a karácsonyi ünnepkör reménykeltő és meghitt hangulatát, de szükségem van az ünnepi fényekre is. Ezekben a zord időben különösen vágyom a ragyogásra és a csillogásra. Az évek során sokat utaztam és igyekeztem megismerni Európa népeinek hagyományait, átélni a különböző hangulatú karácsonyi varázslatot. A tradicionális német ünnepet, a csillogó francia álomvilágot, és a térségünkben meghonosodott új trendeket.

A családdal és a barátnőimmel megbeszéltük, hogy tárgyi ajándékok helyett élményt, kultúrát és hangulatos utakat ajándékozunk egymásnak. Ezeknek egy részét az adventi időszakra időzítem. Eleinte lányos kiruccanások voltak, mert a férjem nem igazán élvezi a modern korban oly divatossá vált vásári giccset. Ezért kitaláltam, hogy mindig egyéb programokhoz kötöm az adventi utazásainkat, így szívesen velem tart a család is. Keresek egy érdekes eseményt, mint például 2016. december 2-án Zágrábban a Pozitív Koncert, ahol Josipa Lisac előtt a belgrádi Bajaga i Instruktori bend lépett fel, vagy 2016. december 16-án Belgrádban a Sava Központban tartott hangverseny, ahol a spliti Gibboni lépett színpadra, vendége azon az estén Zdravko Čolić volt. Felettébb érdekesnek tartottuk a helyszíneket tekintettel a volt tagköztársaságok művészeinek származására. Ugyanakkor reménykeltő. Előfordul, hogy a gesztusban többen is reménysugarat látunk az áhított béke eljövetelére.

Adventi kalandozások – Fényvillamos Budapesten
Adventi kalandozások – Fényvillamos Budapesten

„Terényi úr, most kellene eldöntenünk, hogy ki iszik, és ki vezet hazáig.”
„Terényi úr, most kellene eldöntenünk, hogy ki iszik, és ki vezet hazáig.”

Máskor a fiatalokat is bevontuk az adventi utazásokba, Stúrovón (Párkány), Esztergomban meg Cegléden például fürdőzéssel és gasztronómiai élménnyel csábítottuk őket közös utazásra.
Újvidéken régi vágyam volt az ajándékba kapott program: fiákerezés a csillagok alatt a hólepte sétálóutcában, amelyet a férjemnek ajándékozott élmény, a Szerb Nemzeti Színház Rock Opera koncertje után ejtettünk meg.
Szegeden és Szabadkán forralt borozás a régi barátokkal… mindig szívet melengető pillanat.

BUDAPEST, TE CSODÁS!

Blanka barátnőmmel évekig volt egy, mondhatni „a mi-napunk – a mi-élvezetünk” decemberi kiruccanásunk. Ilyenkor Budapesten találkozunk, és rögtön utazunk ki Nagytéténybe a 300 éves barokk kastély gyönyörű épületébe, ahol Advent négy vasárnapján a múzeum kitárja kapuit a látogatók előtt. A bútorgyűjtemény különleges miliőjében a kiállítótermekben karácsonyfa kiállítást tartanak és változatos programokkal készülnek az odalátogatóknak. Hallhatunk hangversenyeket. Családi alkotóműhelyt és számos kézműves foglalkozást is szerveznek a közös gyertyagyújtás előtt. Az egyedülálló látványosság a tetőtől talpig ünneplőbe öltöztetett fenyőfák, melyeken a legváltozatosabb díszek láthatók kerámiából, üvegből, fémből és papírból. Ezeket iparművészek, alkotói közösségek és művészeti szakközépiskolák diákjai készítik. Van, amelyikre angyalok vigyáznak, egy másikon aranyszívek csillognak. Az egyszerű fehér díszeken kívül a játékosabb, színes figurák idézik meg az ünnepek mesevilágát. A családok évében művészek bizonyították, hogy még a régi fekete-fehér vagy az újabb színes családi fotók, vagy más családi ereklyék, például mézeskalács szaggató módlik is lehetnek karácsonyfadíszek. Egyetlen egy olyan fenyődísz ötlet volt, ami nálam kiverte a biztosítékot: néhány éve valaki jó ötletnek találta húsvéti tojásokat aggatni a karácsonyfa ágaira. Ma is grimasz ül ki az arcomra mosoly helyett, de hát a művészek fantáziája határtalan… és lám, emlékszem rá és beszélek róla, vagyis elérte a kívánt hatást!
A kiállítás megtekintése után visszautazunk Pestre, ott adventi koszorúkészítés zajlik a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, virágkötők szakavatott segítségével készülhet el a remekmű. Csak válogatni kell a kellékek gazdag tárházából, a többi a mi fantáziánkon múlik.
A pihenőt vagy a Váci utcában található Szamos Marcipán Cukrászdában tartjuk, ahol van minden, mi szemnek, szájnak ingere; vagy az Andrássy úton Budapest legszebb kávézójaként számon tartott Párisi Nagyáruház kávézójában, ahol Lotz Károly csodálatos falfestményei, antik gyertyatartók, aranyozott stukkók alatt egy barokk kastélybelsőt idéző enteriőrben kortyolhatjuk el a forrócsokoládét és élő zongoraszó mellett fogyasztjuk el a műalkotásnak is beillő süteményt.
A nap fénypontja gyakran a Magyar Állami Operaház egy-egy ünnepi előadása. Onnan rendszerint a karácsonyi vásárok egyikének a tömegébe vetjük magunkat. Hol a Szent István téren a Bazilikánál felállított bódékhoz, a látványos és élményekkel teli forgatagba látogatunk el, hol pedig a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan Budapest egyik legkedveltebb turistacélpontjához sétálunk el a Vörösmarty térre, ahol 1998 óta ez idáig minden évben megrendezték az „Advent Budapesten téli fesztivál és karácsonyi vásárt”.

Nagytétényben, a 300 éves barokk kastélyban advent negyedik vasárnapján karácsonyfa kiállítást tartanak
Nagytétényben, a 300 éves barokk kastélyban advent negyedik vasárnapján karácsonyfa kiállítást tartanak

Vonataink különböző időpontban indulnak, ezért búcsúznunk kell. Blanka elindul Szolnokra, de én fáradhatatlan vagyok, telhetetlen fényimádó és az utolsó Kecskemétre induló járatot is kockáztatva mindig bevárom még a „Csillamost”, vagyis a több kilométer hosszúságú ledfűzérrel feldíszített Fényvillamost. 2009 óta közlekedik a fővárosban, ma már több vonalon is felbukkan.
Mivel az idei programok mind elmaradnak, talán éppen a kis sárga Fényvillamos fogja kielégíteni a csillogás utáni vágyamat. Jegyet váltok a 2-es vonalra, a kedvenc járotomra, és az égősorok között bámulom a folyó csillogó vizét. Kívánok valami szépet és jókívánságaimat a Duna hullámain küldöm tovább Nektek/Önöknek Újvidékre.

PÁRIZS – TE KÜLÖNC!

Emlékezetes maradt az első párizsi úrvacsorám is. Körülbelül 10 éve Juli barátnőmmel egy novemberi konferencián vettünk részt, pont advent első vasárnapján. Reggel (ami a franciáknál 10:30-kor van) egy kis hazai finomsággal és brosúrákkal megpakolva jelentünk meg az Istentiszteleten. Még itthon kinéztük a Louvre mögött lévő egykori királyi kápolnát.(*1) Bemutatkoztam a gondnoknak meg a presbiternek. Nem gondoltam, hogy ilyen óriási a templom, mint ahogyan azt sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan híre megy a magyar vendégeknek.

Ökofenyő (kel4.jpg)
Ökofenyő (kel4.jpg)

Azt meg pláne nem gondoltam, hogy a szószékről a francia lelkész mellett egy angol tiszteletes is fog prédikálni. Ráadásul teljesen úgy nézett ki, mint Mr. Bean. Megfordult a fejemben a rejtett kamera, de aztán elhessegettem a gondolatát, nem lett volna méltó sem a helyhez, sem az alkalomhoz. A kis közjáték után a tényt, hogy nem az anyanyelvemen hallgatom a prédikációt, nekem a teljes liturgiának a padokon elhelyezett kinyomtatott változata, Julinak a fülhallgatóból szóló szimultán fordítás könnyítette meg. Az igazi újdonság pedig az volt, hogy az úrvacsora kelyhet nem az Úr asztalánál vettük át a lelkésztől, hanem kört alkotva egymásnak adogattuk. Ráadásul nem számítottunk a meghívásra sem a közösségükbe, a szeretetvendégségre, de olyan kedvesen invitáltak, hogy bevállaltunk egy kis késést a konferenciáról. Vendéglátóink elhalmoztak bennünket kérdésekkel és guszta sós és édes süteményekkel. Reméltem, hogy nem ismerik a magyar mondást, miszerint: „Teli szájjal nem beszélünk” mert igyekeztünk minden kérdésre kedves választ adni.
Julival úgy éreztük: hálásak lehetünk, hiszen ismét többet kaptunk, mint adtunk!
(Folytatjuk)

*1 Église réformée de l’Oratoire du Louvre