2021. január 23., szombat

Az igazi férfi

A nemzetközi férfinapot immár több mint két évtizede ünnepeljük meg november 19-én abból a célból, hogy fölhívjuk a figyelmet a férfiak egészségére és a nemi egyenlőségre. A férfiak egészsége köztudottan rosszabb a nőkénél, ritkábban járnak szűrésekre, és a várható élettartamuk is alacsonyabb. A lelki egészség szempontjából is veszélyeztetettebbek nőtársaiknál, hiszen az érzelmek férfimódra való elfojtása, a problémák eltitkolása még önmaguk előtt is pszichés betegségekhez, függőségekhez vezetnek. A nemi egyenlőség kapcsán jobban fölkapjuk a fejünket, hiszen a mi társadalmunkban inkább a nők tapasztalják meg az elnyomást, és többnyire a férfiak töltik be a vezető pozíciókat. Ők vezetik az országokat, ők határozzák meg az irodalmat, ők döntenek a pályázati pénzek elosztásáról, ők vezetik az intézményeinket, a családban pedig ők a fő kenyérkeresők. A nők mindehhez inkább csak asszisztálnak, támogatják a férjeiket, nevelik a gyerekeket. Akkor hát fölmerül a kérdés, hogy ha az év összes napjából 364 a férfiaké, miért kell ezek közül egyet kifejezetten nekik szentelni?

Nem azért, hogy virágcsokorral vagy egy üveg borral kedveskedjünk nekik, és nem is azért, hogy szív alakú desszerttel köszönjük meg mindazt a sok jót, amivel nap nap után elhalmoznak minket, nőket. Hanem azért, mert kell valami, ami emlékeztet bennünket arra, hogy milyen fontos a férfiasságról, a férfiszerepekről beszélnünk. A sztereotípiáknak se szeri, se száma, csak nehogy aztán a külcsín meg a társadalmi elvárások mögött elvesszen maga az ember.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Az igazi férfi sosem sír. Az igazi férfi nem érzékenyül el, és megtartja magának az érzéseit. Az igazi férfi erős és bátor, valódi harcos. Az igazi férfi hivatalnok, orvos vagy ügyvéd, netán traktorista vagy kamionsofőr. Az igazi férfi szabadidejében gitározik, focizik vagy videójátékokkal játszik. Az igazi férfi szőrös, a mellkasán és a lábszárán mindenképp, de azért az arcán se árt. Az igazi férfi falja a nőket. Az igazi férfi már az oviban azt lesi, mikor kukkanthat be a lányok szoknyája alá, és a babák helyett a kisautókkal játszik. Az igazi férfi a tenyerén hordja a nőket. Az igazi férfi éjt nappallá téve dolgozik a családjáért, hogy aztán a halálos ágyán elmondhassa: ő még a harmadik műszakot is bevállalta azért, hogy a gyerekek mindent megkaphassanak. Az igazi férfi deres hajjal, kopaszodó fejbőrrel is vonzó. Az igazi férfi domináns. Mondhatnám azt is, hogy az igazi férfi Bruce Willis.

Ezek az elvárások a férfiak felé nagyon károsak, hiszen nem mindenki tud vagy akar megfelelni nekik. És ha megfelel, az sem vezet feltétlenül jóra.

Az igazi férfi sosem sír – az elfojtott érzelmei pedig előbb-utóbb öngyilkosságba vagy alkoholizmusba hajszolják. Az igazi férfi valódi harcos – háborúkat vív, környezetet pusztít, erőszakos bűncselekményeket követ el. Az igazi férfi férfias foglalkozást és hobbit űz – az óvó- és tanító bácsikkal, a szabadidejükben babasapkákat kötögetőkkel minden bizonnyal valami baj van, jobb esetben csak a saját nemükhöz vonzódnak, de az is lehet, hogy pedofilok. Az igazi férfi szőrös – tudva levő, hogy a férfiasság a szőrben leledzik, és egy férfit úgy foszthatunk meg az erejétől és a hatalmától, ha tetőtől talpig leborotváljuk. Olyan ez, mint egy mai Achilles-sarok. Az igazi férfi nőfaló – hosszú távú kapcsolatra vágyni, húsz év után is szerelmesnek lenni igencsak szokatlan. Az igazi férfinak mindene a családja – aki valóban így érez, az nem vállal be hétvégi műszakot a nyaralásért, inkább a feleségével és a gyerekeivel tölti a szombatokat és a vasárnapokat, sőt még a házimunkából is kiveszi a részét. Csak szájára ne vegye a falu, hogy milyen papucs ez a Béla! Az igazi férfi domináns – valójában a dominanciát nem sok választja el az erőszakosságtól, és nagyon ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy a férfiember a kettő határán egyensúlyozzon. A pofon nem dominancia, hanem bántalmazás, csakúgy, mint az erőszakkal való fenyegetés.

Fölösleges sorolni, milyen is az igazi férfi. Ezek csak társadalmi elvárások, valójában minden férfi igazi. Az „igaziságnak” nincsenek kritériumai. Éppen ezért érdemes egy kicsit elszakadni a megszokott elvárásoktól, és rugalmasabbá válni a férfiasság és a férfiszerepek megítélésében. A férfi igazi marad akkor is, ha megtanul varrni vagy csokis süteményt sütni, és akkor is, ha elsírja magát egy szomorú filmen. A férfiak azonosságtudatát nem a külsőségek határozzák meg, hiszen meglehetősen gyönge lábakon áll az az identitás, amit egy szőrtelenítés vagy az érzelmek megélése egy szempillantás alatt romokba dönthet. Nem az a fontos, hogy a férfinak jó állása, sportkocsija, testi ereje vagy szőrös mellkasa legyen, és még csak az sem, hogy ő hordja a nadrágot a családban. Gryllus Vilmos gyerekdala finom iróniával világít rá ezeknek az elvárásoknak a kulturális jellegére:

Az igazi férfi dudán játszik,

Vörös szakálla messzire látszik,

Az igazi férfi mindig zord,

Az igazi férfi szoknyát hord!

Az emberiségnek nem világmegmentő Bruce Willisekre van szüksége, hanem olyan emberekre, akik a nemüktől függetlenül emberségesek maradnak. Akik őszinték önmagukhoz és másokhoz, akik odafigyelnek önmagukra és másokra. Ezzel tehetünk a nemi egyenlőségért és a férfiak egészségéért, nem pedig azzal, hogy elvesszük a kisfiúktól a Barbie babát, az Én kicsi pónimról meg csak azért is átkapcsolunk nekik a Tini nindzsa teknőcökre.