2021. április 19., hétfő

Önfeledt móka és kacagás

Játék- és mesetábor volt Oromon

Három napon át a meséé, a játéké és a mókáé volt a főszerep az oromi tájház udvarán. Július 6–8-áig tartották meg a már hagyományos nyári tábort, amelyre a kicsiket várták elsősorban, de a korosztály összetétele mindig vegyes. Akadtak egészen kicsik és picit nagyobbak is, ám a közös bennük, hogy mindannyian rajonganak a mesék világáért.

Fotó: Origo - Dudás Szabolcs
Fotó: Origo - Dudás Szabolcs

A táborban sokrétű tevékenység zajlott, hiszen rajzoltak, kézműveskedtek, meséket néztek és hallgattak, és kirándulni is voltak. Az elmúlt évek alatt bevett szokássá vált, hogy a gyerekeknek megmutatják, az üzemanyaggőzös világon túl is van és volt is élet, így a lovas kocsikázás sem maradt ki, csakúgy mint a környék bebarangolása, természeti szépségeink megtekintése, ami mellett olykor elsuhanunk, ám ilyenkor, lelassítva sok minden szembe is tűnik, ami előtte talán nem. A program része volt egy távolabbi kirándulás is, ez is már szinte tradicionális. Nem mentek túl messze, mindössze harminc kilométernyire, de volt a gyerekek között olyan, akinek ez is távolság, így nekik fokozottan nagy élmény volt, hogy ellátogattak Kelebiára. Paskó atya vendéglátását nagyon szeretik a táborba visszajárók és az újak is kivétel nélkül, annál is inkább, mert nem csak egyszerű kirándulásról van szó, ahol sétálva töltik az időt. Persze, ez is hozzátartozik, de ottjártunkkor a gyerekek elmondták, nagyon nagy öröm és kihívás számukra, hogy ott még főzhettek is, így alig várták, hogy elinduljanak Kelebiára. A táborban részt vettek olyan gyerekek is, akik nem helybeliek, de épp az oromi nagyszülőknél töltötték a nyár egy részét, és mivel a tábor nem ottalvós, így a nagyiknál töltött időt még színesebbé tudták tenni. Akadtak olyan kicsik is, akik hallottak a jó hangulatról, és távolabbról utaztak el, hogy részt vegyenek a mókában. Ilyenek voltak azoknak a községbeli pedagógusoknak a csemetéi, akik év közben Oromon tanítanak, most gyermekeiket is elhozták, amellett, hogy ők maguk is a tábor oktatói közé tartoztak. Több helybeli pedagógus is bekapcsolódott a munkába, ugyanis a létszám meghaladta a húszat, sőt még ügyes kezű szülők is bekapcsolódtak, akik például gyöngyfűzésre tanították a gyermekeket, ami érdekes módon még a fiúktól sem volt idegen.

A tábor kiötlője a helybeli Kádár Judit tanítónő, aki egyébként az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke is, aki örömét fejezte ki, hogy idén is nagy érdeklődés övezte a játék- és mesetábort, amelynek tematikája az Alice csodaországban volt.

– A tábor célja, hogy a gyerekekkel megismertessünk olyan történeteket, meséket, filmeket, amelyeket esetleg odahaza nem néznek vagy nem olvasnak. Ezekhez társítottuk a játékokat, a kézműves-foglalkozásokat, megpróbáltuk összekapcsolni a témákat. Az idei rendkívüli helyzet után úgy érzem, hogy némileg elszigetelődtek a gyerekek is, kevesebbet voltak közösségben, így ez a tábor kiváló alkalmat nyújtott arra is, hogy újra megízleljék a közösség jótékony hatását. A mesetáborban nemcsak elolvastuk, meghallgattuk a meséket, hanem utána beszélgettünk is róla, aminek a leglényegesebb momentuma, hogy a gyerekekben nem marad feldolgozatlanul a történet. A mai elgépiesedett világban nagyon fontos, hogy ne csak a képek tömkelege, hanem a valódi értelme is átkerüljön a gyermekek tudatába, foglalkozzanak a hallottakkal, és gondolkodjanak rajta, ami aztán az értelmük fejlődésére is nagyon jótékonyan hat. Idén a vallással is többet foglalkoztunk, amit a hitoktatónak köszönhetünk, aki bekapcsolódott a tábor munkájába – magyarázta a táborvezető.

Az oromi tábor létrejöttében segített a helyi közösség, az önkormányzat, az általános iskola és a Csoóri Sándor Alap is.