Ma van 21 éve annak, hogy a NATO lebombázta az újvidéki hidak közül az elsőt, a péterváradi Duna-hidat, eredeti nevén a Tito marsall-hidat. Az ún. öreg hidat hadifoglyok építették 1945-ben ideiglenes rendeltetéssel, de sohasem építették újjá. Lerombolása után Slobodan Milošević rezsimje Varadinska duga/Péterváradi szivárvány néven 2000-ben átadta az azóta is meglevő hídat.
A régi hidat 1999. április elsején hajnali öt óra tájban bombázták le. Két nappal később lerombolták a Szabadság hidat, s április folyamán a folyóba omlott a vasbeton Žeželj híd is. A péterváradi hídon életét vesztette Oleg Nasov újvidéki lakos, aki a bombázás idején éppen a hídon tartózkodott. Pétervárad irányából kerékpáron igyekezett a munkahelyére, a kőolajfinomítóba, noha nem sokkal korábban a rendőrség lezárta a hidat a forgalom előtt. Három hónappal később Olegnek kisfia született, aki ugyancsak az Oleg nevet kapta. Említsük meg azt is, hogy a 78 napos bombázás során Újvidéken életét vesztette még Milan Bajić, méghozzá a kőolajfinomító bombázásának utolsó napján.
Az újvidéki városi képviselők minden évben megkoszorúzzák Nasov emléktábláját az egykori híd helyének közelében, ám idén a koronavírus-járvány miatti gyülekezési tilalom okán a koszorúzás elmarad.
A péterváradi híd mellett 1999-ben április 3-án lebombázták a Szabadság hidat, és április 26-án többszöri kísérlet után romba döntötték a Žeželj-hidat is.
