A Szerb Matica Könyvtára

Készül a B. Szabó György-kiállítás

„A könyvtárosi munkám az együttélésről szól”

Bozsoki Valéria

2020. február 2., 08:33 >> 2020. február 2., 09:37

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Heinermann Péterrel, a székvárosi Szerb Matica Könyvtárának hungarológus munkatársával, a tájékoztató osztály vezetőjével a könyv szeretetéről, gazdag pályafutásáról és a készülő kiállításáról beszélgettünk.

Heinermann Péter a legrégibb szerb nemzeti könyvtárban fogadott bennünket, amelyről dióhéjban elmondta: Pesten jött létre a Szerb Matica megalakításával egyidőben, és Újvidékre 1864-ben költözött. A könyvtár azóta a Szerb Matica épületében, valamint az újonnan épített és 2007-ben megnyitott épületszárnyban működik: jelenleg hét olvasóterem áll rendelkezésére az olvasás és kutatás szerelmesei számára.

* Ki szerettette meg veled a könyvet, az olvasást?

– Elsősorban édesanyám, aki a nagybecskereki Udarnik harisnyagyárban varrónőként dolgozott. Ő már korán észrevette, hogy a fia szeret olvasni, és megvásárolta a világirodalom legszebb meséit, Verne Gyula Grand kapitány gyermekeit, a Világirodalom remekei sorozatot. Ebből olvastam el nagyobbacska koromban Walter Scott Ivanhoe regényét is… A Buksi c. gyermeklapon nevelkedtem, amit nagyon szerettem. Amikor éppen elfogyott, akkor a Kekecet vásároltuk meg, így gyarapítottam a szerb nyelvtudásomat. Az utcán, a barátoktól és környezetemtől tanultam meg szerbül, és böngészve a szerb betűket. A kép fölkeltette az érdeklődésemet, olvastam hozzá a szöveget, így jöttem rá a szó értelmére. Ifjúkorban eljártam a nagybecskereki Petőfi művelődési egyesület könyvtárába és a városi könyvtárba is. Könyveket kölcsönöztem, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, édesanyám meg a Forum könyvesboltjában vásárolt könyvekkel folyamatosan gazdagította a családi könyvtárunkat.

* Hogyan alakult ki a hivatásod?

– Gyerekkoromban már annyira ragaszkodtam a könyvekhez, hogy éreztem, a könyv lesz az élethivatásom. Emlékszem, a „kóboj” regényeket hason fekve, megsózott, megpaprikázott zsíros kenyérrel a kezemben szerettem olvasni, miközben a házi kismacska a hátamra mászva szundikált. Nagyon szerettem a magyar népmeséket és Benedek Elek meséit, Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjét. Középiskolásként a vakációban Norman Mailer Meztelenek és holtak c. regényét olvastam, mivel mindig is foglalkoztatta a fantáziámat az ember sorsa háborúban, halálközelben.

A könyvek szeretete a gimnáziumi tanulmányaim után Nagybecskerekről Újvidékre, a Magyar Tanszékre vezetett, ahol nagyon jó tanáraink voltak, büszke vagyok, hogy a tanítványuk lehettem. Az 1975/76-os iskolaévben nyílt meg elsőként Újvidéken és azt hiszem, Vajdaságban is a könyvtáros szak a Magyar Tanszéken. Mivel akkor én már negyedéves voltam pedagógusszakon, a harmadéves stúdiumokat írtam be könyvtár szakon. Tanáraim, dr. Csáky Sörös Piroska és mgr. Pastyik László megtanítottak a könyvtártudomány minden fortélyára. Nekik köszönhetően én voltam az első, aki ezen a szakon, az első generációból 1978-ban diplomáztam.

 

* Hogyan sikerült állandó munkát kapnod a Szerb Matica Könyvtárban?

– A diplomázás után jeleztem, ebben az intézetben szeretnék dolgozni. Előbb letöltöttem a katonai szolgálatomat, és egy évet tanítottam Járekon, a Slavko Rodić Általános Iskolában, ahol játszva-énekelve törekedtem az ötödikes-hatodikos gyerekekkel megszerettetni környezetnyelvként a magyart. Amikor a Matica pályázatot hirdetett, és én megpályáztam, egyetlen voltam a munkaközvetítő nyilvántartásában, aki magyartanár is és könyvtáros is. Fel is vettek. 1979 augusztusától a mai napig szeretettel végzem mindazokat a feladatokat, amelyeket rám bíznak.

* Hogyan tevékenykedtél a Szerb Matica Könyvtárának Nemzetközi Csereosztályán?

– A művelt, több nyelvet, a magyart is beszélő főnök asszony, Anica Kaćanski azzal bízott meg, hogy bonyolítsam le a könyvcserét több magyarországi könyvtárral – az Országos Széchényi Könyvtárral, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárával, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárával, a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárával, az Eötvös Lóránd (ELTE) Tudományegyetem Könyvtárával – illetve a szlavisztikai tanszékekkel, különféle magyarországi intézményekkel.

Az Országos Széchényi Könyvtárnak a könyvtárközi együttműködési megállapodás értelmében a vajdasági, hazai, akkor még jugoszláviai hungarikát kellett volna begyűjtenünk, és elküldenünk mindazt, ami magyar nyelvű, magyar vonatkozású mű. Nekik viszont minden szerb, illetve jugoszlavisztika körébe tartozó művet kellett volna nekünk cserébe küldeniük. Az esetek többségében ez meg is történt. Mindamellett lehetőség volt arra, hogy a kérőcédulák/desideratumok alapján kifejezhettük, hogy emellett mit szeretnénk kérni a csere révén. Mi kérhettünk magyar klasszikusok műveiből. 1979-től a 80-as évek közepéig nagy mennyiségű könyv cseréjére került sor, volt, hogy 400–500 kötetet is kaptunk az Országos Széchényi Könyvtártól (OSZK). Gyönyörű szép kiadványokat is kértem, s azokat kölcsönöztük olvasóinknak. Igyekeztem begyűjteni mindazt, ami a Szerb Matica Könyvtárának kell nem csupán a saját állománya részére, hanem a csere részére is. Igyekeztem megszerezni az itteni, hazai hungarikákat, hogy meglegyen a Szerb Matica állományában is, és legyen olyan példánya, amelyet az Országos Szécsényi Könyvtárnak küld, hogy meglegyen a nemzeti könyvtárakban.

* Akik a könyvtárba szellemi kincsekért jönnek, az ő érdeklődésükre rámutatva elmondod, milyen fontos, jó könyvek vannak a könyvtár állományában. A sok szép kötetből, ami a kezedbe került, mit emelnél ki?

– Amikor a gyarapításosztályon tevékenykedtem, legtöbbször a nagy antikváriumunkba hozták az emberek eladásra a kiadványokat. A választékból nagy mennyiségű könyvet vásároltam a Szerb Matica Könyvtár részére. Rengeteg szép kötet ment át a kezemen, például Móricz Zsigmondnak a Sárarany c. könyve, benne az író saját kezű aláírásával. A délszláv háború alatt érkezett pár 18–19. századi kéziratos, magyar könyv, ami ritkaság. Valaki, aki megjárta a horvátországi frontot, a magyarlakta Kórógy eklézsiájáról elhozta öt kötetben a szuperintendensi jegyzőkönyveket, amelyekben különböző kezek által jegyzett adatok voltak különböző korokból, a kórógyi nép életére vonatkozó bejegyzésekkel. Ha megkérdezem, ki hozta be eladásra, az illető talán félelemből visszavonja, vagy megsemmisíti a könyveket. Tartottam attól, hogy kicsúszik a kezünk alól ez az értékes kultúrtörténeti emlék. Hogy megmentsem, megvetettem a Maticával, így bárki kölcsönözheti, olvashatja az olvasóteremben.

A Régi és ritka könyvek osztályán, amikor a nemzetközi ISBD(A) szabvány alapján katalogizáltam magyar nyelvű könyveket, e nagyon szép munka során kézbe vehettem például az öt 17. századi magyar nyelvű könyvet (és a nyolcvan egynéhány 18. századi magyar könyvünket). Káldi György (írják y-nal is) Szent Bibliáját 1626-ban Bécsben nyomtatták. Ez az első teljes katolikus bibliafordítás, amelyet a 20. század elejéig hivatalosan használt a Római Katolikus Egyház. Káldi György életéről, munkásságáról és bibliafordításáról a Vajdasági Könyvtári Hírlevélben (2001/9, 13–17. o.) jelentettem meg magyar nyelven cikket. A régi és ritka 17. századi könyvek között van a két Károli Gáspár-féle bibliafordítás is. Örömünkre, mind az említett Káldi, mind a Károli bibliafordítások restaurálva vannak.

* A régi, ritka könyvek osztályáról a modern könyveket feldolgozó osztályra, szintén nagyon izgalmas munkakörbe, majd 1994-ben a tájékoztató osztályra kerültél. Értékes segítséget nyújtasz a vajdasági magyar irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, bibliográfiai és sajtótörténeti kutatásokhoz is.

– A könyvtárosként tudom a kutatás módszertanát, hogyan kell kutatni, és ezt a készséget próbálom átruházni az érdeklődőre, a téma kutatójára akár érettségiző fiatal, akár akadémikus. A tanáraim is megkerestek, legyek a segítségükre valami kutatásában, megtalálásában. Számomra öröm is, kihívás is, hogy elő tudom venni, ami számukra fontos.

* Irodalmi kiállítások, valamint katalógusok és bibliográfiák sorának szerzője, társszerzője, a hagyományos és virtuális tárlatok anyagának válogatója és fordítója vagy. A Szenteleky-díj odaítélésekor kiemelték, hogy nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy az elmúlt évtizedekben Vajdaság egyik legtekintélyesebb könyvtára a magyar irodalmi kultúra témáit magas szakmai színvonalon reprezentálhassa a szerb olvasók előtt is. Te mire fókuszálsz munkád során?

– A könyvtárosi munkám valójában az együttélésről szól. Ennek érdekében a negyvenéves munkám alatt a kiállítások szervezésekor a magyar írók, költők, művészek –  Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Csuka Zoltán, Herceg János, Örkény István, Babits Mihály, Csáth Géza, Weöres Sándor, Arany János, Szenteleky Kornél, Déry Tibor – életrajzát bemutatva a kapcsolattörténeti rész kidomborítására törekedtem, kikutattam, milyen szerb nyelvű fordítások léteznek róluk vagy velük kapcsolatban, és ennek során érdekes dolgok derültek ki. A kiállítást igyekeztem nem egyedül, hanem szerb ajkú kolléganővel készíteni, hogy megismerje a magyar írót, és a szerb nyelvű anyagból lássa, hogy azt mennyire értékelték. A kapcsolattörténeti vonatkozású munkáimat szerb nyelven jelentettem meg a Maticában.

* Annyira szereted a munkádat, hogy még egy kis haladékot kértél a nyugdíjba vonulásig.

– Egy évet már hosszabbítottam, és még fél évet tervezek dolgozni. Régóta dédelgetett vágyam a munkahelyemet átadni magyar ajkú, könyvtáros szakos fiatalnak, aki szívesen dolgozna ilyen patinás intézetben.

* Az évek során fejlődött az információs technológia alkalmazása a könyvtárban. Könyvtárosként mi mindent kellett megtanulnod?

– A könyvtárunkban 1990-ben kezdődött a számítógépes éra. A maribori IZUM cég COBIS 3 programját használjuk. Ez az integrált rendszer összekapcsolja az egyes könyvtárakban feldolgozott kötetek leírásait. A leírásokat bevisszük az adatbázisokba. Az ISBD(M) a monografikus könyvek leírását, az ISBD(S) az időszaki kiadványok leírását jelöli... Tartalmazza az író, könyvcím, kiadó és egyéb adatokat. Az ETO nemzetközi számmal a világ minden országában egyetemesen fejezik ki a könyvtárosok egy-egy könyv/kiadvány tartalmát. Aki nem érti az illető idegen nyelvet, ezzel a számmal tudja kérdezni és fölkutatni a szakirodalmat. Mivel a COBIS-rendszer tökéletesedik, kurzusra kell járnunk, licenct, képesítést szerezni a könyvek feldolgozásához. Így tudjuk megtanítani a könyvtárba lépő olvasót a könyvtár – ami kivetített elektronikus katalógus –  egyszerű használatára. A rendszert az érdeklődő otthon is kinyithatja, csak tudnia kell hogyan kell kérdeznie és böngésznie benne.

* Készíted a kiállítást B. Szabó Györgyről. Miből áll a kutatómunkád?

– Május 4-ére tervezzük a Szerb Matica Könyvtárában a fiatalon meghalt B. Szabó Györgyről a kiállítást születésének a 100. évfordulójára. A Magyar Tanszéken régi magyar irodalmat oktatott, szigorú tanár volt. Többek között a grafikáiról vált ismertté. Az izgalmas kutatómunka során a cédula- és az elektronikus katalógusban rákérdeztem B. Szabó György nevére, hogy lássam, milyen könyveket, tanulmányokat találunk tőle és róla. Ezekben megnéztem a felsorolt irodalomjegyzéket, lábjegyzeteket, amelynek alapján látom, mit lehet még róla találni magyarul, szerbül és más nyelven. Átnéztem Hungarológiai Intézet Bibliográfiai Füzeteit. Ezek évente megjelenő kiadványok, amelyekben feldolgozásra kerül(t), hogy szűkebb pátriánkban magyarul megjelent kiadványból mi található Vajdaságban B. Szabó Györgyről (és másokról). Továbbá megnézem, megjelent-e róla tanulmány a Magyar Szó Kilátójában, a Hídban..., vagy önálló kötet, illetve kutatom a szerb nyelvű anyagot róla. Az adatot lefényképezem, és készítek listát arról, hogy mi található, és ebből válogatok. Az elektronikus kiállítás mintegy 90 diakockából áll majd össze.

* Jelenleg min dolgozol még?

– Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tára vezetőjének értékes tanulmányát fordítom, hogy a Szerb Matica Évkönyvében a szerb ajkú érdeklődők is elolvashassák. A szerző ugyanis azt taglalja, hogyan született meg az első magyarországi, latin nyelvű nyomtatott könyv 1473-ban,  a Chronica Hungarorum/A magyarok krónikája, a „budai krónika”. Farkas Gábor Farkas tanulmányából látjuk, hatalmas lépésnek számított, hogy húsz évre rá Gutenberg találmánya után Magyarországon már nyomtattak – mondta Heinermann Péter, aki szereti az olvasókat, és hisz abban, amit Diodórosz ókori görög történetíró mondott, hogy a könyv a lélek orvossága.

* Az óesztendődet a Szenteleky Irodalmi Díj aranyozta be.

– Amikor meghallottam, hogy engem tartottak méltónak arra, hogy ezt a díjat átvegyem, megrendültem. Mélyen érintett és óriási megtiszteltetés, valamint az, hogy méltányolták a könyvtárosi munkámat. Valójában a könyvtárosoknak a munkáját, amely az irodalmat kísérő szolgálat – hallottuk Heinermann Pétertől.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége