Szomorú évfordulóra gyűltek össze a lengyelországi Oświęcimben, az egykori Auschwitzban, ahol a nácik a II. világháborúban a legnagyobb haláltábort működtették, és legalább 1,1 millió embert, többségében zsidót pusztítottak el. A tábor 75 évvel ezelőtti felszabadítása alkalmából szervezett megemlékezés fő vendége mintegy kétszáz – főként zsidó – túlélő és a helyi, vagy egyéb, náci megsemmisítő táborokban meggyilkoltak hozzátartozóiból szerveződött csoport volt.
Túlélők és hozzátartozóik a hírhedt haláltábor kapujában (Fotó: AP via Beta)
A holokauszt mintegy kétszáz túlélője, a náci haláltáborokban elpusztítottak leszármazottjainak csoportja, valamint több mint hatvan ország magas rangú küldöttsége (köztük mintegy harminc állam- és kormányfő), továbbá uralkodóházak képviselői és más vendégek jelenlétében emlékeztek meg tegnap Oświęcimben, az egykori Auschwitz-Birkenau náci haláltábor fölszabadításának 75. évfordulójáról. Andrzej Duda lengyel és Reuven Rivlin izraeli elnök alkalmi beszédet is mondott.
Rivlin hangsúlyozta: ezen a napon „semmi nem helyettesítheti a megemlékezést Auschwitz helyszínén”. Közölte: a zsidók emlékezetükben tartják, hogy a lengyelek a II. világháború áldozatai, s tudják azt is, hogy a holokausztért a németek viselik a teljes felelősséget. Ám emlékeztetett azokra az esetekre is, amikor némely lengyelek a nácikat támogatták.
A II. világháborúban a dél-lengyelországi Auschwitznál a német megszállók által működtetett legnagyobb gyűjtő (vagyis koncentrációs) és megsemmisítő komplexum (táborrendszer) 1945. január 27-én került a Vörös Hadsereg kezére. A szovjet katonák csupán 7500 túlélőt találtak a helyszínen. A korábban marhavagonokban odaszállított foglyokat mind megölték. Nem tudni, hányan veszhettek itt oda, mivel a bűn elkövetői igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Becslések szerint 1,1–1,6 millió emberrel végeztek Auschwitzban, ez a tábor a többi halálgyárhoz hasonlóan tömegek módszeres és iparszerű megsemmisítésére szolgált. Az Európában előzőleg elfogott, majd odahurcolt embereket gázzal (külön erre a célra kialakított helyiségekben) gyilkolták meg, majd krematóriumokban elégették. A rabokat gyakran kínozták is, sokukon pedig embertelen kísérleteket végeztek.
Ezekben a horrorisztikus intézményekben a nácik nemcsak az életüktől fosztották meg az érkezőket, hanem – már a belépésükkor – a nevüktől (ami helyett karjukra tetovált számon tartották őket nyilván), az emberi mivoltuktól, sőt a magukkal hozott értékeiktől, ruháiktól és a személyes holmijuktól is.
Frank-Walter Steinmeier német államfő is lerótta kegyeletét (Fotó: AP via Beta)
A szövetséges csapatok közeledtével a németek szinte mindenütt igyekeztek megsemmisíteni a gázkamrákat és a testek elégetésére létesített kemencéket is, a még élő foglyok nagy részétől pedig próbáltak megszabadulni. A módszert a rendkívül szigorúan őrzött Auschwitzban is alkalmazták.
Az auschwitzi áldozatok csaknem 90 százaléka zsidó volt, de 150 ezer lengyelt, 23 ezer romát, sőt 15 ezer szovjet hadifoglyot is kivégeztek a táborban. A mi vidékünket is magába foglaló korabeli Magyarországról deportált 437 ezer zsidó zömét ugyancsak Auschwitzba hurcolták, ahol 320 ezren lelték halálukat.
A hitleri Németország milliókat gyilkolt meg a haláltáborokban. Többségében európai zsidókat, de az áldozatok között több százezren voltak más nemzetiségűek és vallásúak, sőt fogyatékosok, homoszexuálisok és a náci ideológiát elutasítók. Az európai zsidó áldozatok számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik.
Az ENSZ 2005-ben a nemzetközi holokauszt emléknapjává nyilvánította január 27-ét, amelynek alkalmából Auschwitzban minden évben megemlékezést tartanak az áldozatok tiszteletére. Az idei évforduló alkalmából több vezető politikus és nemzetközi szervezet is véleményt nyilvánított. António Guterres ENSZ-főtitkár a zsidógyűlölet globális terjedésének veszélyeire figyelmeztetett. Európa katolikus püspökei pedig közleményben ítélték el az antiszemitizmust. A haláltáborokat ugyanakkor a náci Németország okozta borzalom jelképének nevezik.
Az egykori auschwitzi megsemmisítő központ már régóta múzeumként működik, a település neve ugyanakkor a módszeres tömeggyilkosság szinonimájává vált az egész világon.
