Hosszú idő után ismét megteltek a padsorok az egykori adahatári iskola épületében, azzal, hogy ezúttal nem a tanulni vágyó gyerekek népesítették be a manapság tájházként működő iskolaépület osztálytermét, hanem mindazok, akik kíváncsiak voltak Gallusz László legújabb könyvének a bemutatójára. Az Újvidéki Rádió neves mezőgazdasági újságírója ugyanis egy mindinkább letűnőfélben lévő korszaknak és a hajdan virágzó, ma már lényegesen módosult formájában létező közép-bácskai tanyarendszernek állított emléket Tanyák, sorsok – tanyasorsok című, nemrég megjelent könyvében. A szerzőt kollégája, Ternovácz István faggatta. Gallusz a könyvbemutató során elmondta, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Központ gondozásában megjelent könyv megírásával mindenekelőtt azok irányába igyekezett „törleszteni az adósságát”, akikkel a hosszú évtizedek során együttműködött, s akiknek örökös adósának érzi magát, mivel rengeteg riportja készült a tanyákról, tartományunk mezőgazdaságáról, de mindenekelőtt az egyszerű, ízig-vérig tanyai emberekről. Gallusz néhány évvel ezelőtt egy, a tanyai gazdálkodás fenntarthatóságáról szóló program keretében ellátogatott az akkor még létező tanyákra, s miután az így szerzett élmények és tapasztalatok leülepedtek benne, jó alkalmat látott arra, hogy mindezt papírra vesse. Az Újvidéki Rádió munkatársa elmondta azt is, hogy intenzíven négy évvel ezelőtt kezdte írni a könyvet.
Ternovácz a könyv kapcsán a jelenlévőknek elmondta, hogy Gallusz könyve az itthon történő megmaradásról és a megkapaszkodásról szól. A szerző megfelelő felvezetőt ad, s rámutat, hogy miképpen is alakult ki ebben a régióban, nagyjából 200 évvel ezelőtt a tanyarendszer, a tanyasi gazdálkodás.
A könyvbemutató résztvevői kitértek a tanyai élet, a tanyai gazdálkodás jelenlegi helyzetére és a kilátásaira is, s ennek kapcsán Gallusz elmondta, hogy az agrárgazdálkodás egyedüli modellje a tanyai, vagy pedig ennek modern változata, a farmgazdálkodás, amihez megfelelő infrastruktúra is szükséges. Ugyanakkor a szerző szerint a tanyamentéssel már elkéstek, s a különböző támogatásokkal csak lassítani lehet ezek megszűnését, illetve az elvándorlási folyamatot. Ugyanakkor Gallusz rámutatott, annak ellenére, hogy a tanyán élőket valahol lenézik, jelenleg a tanyai gazdák mintegy 80 százaléka legalább középiskolai végzettségű, de közülük sokan az egyetemet és a főiskolát is befejezték. Vagyis rengeteg pozitív példa van, s az az idős gazdanemzedék, amelyik nagyrészt a tanyai életet végigvitte, az sajnos kihalóban van, s a tanyán maradtak egy új nemzedéke van feltörőben, s a tanyavilág semmiképpen sem azt a képet érdemli, amit most látunk róla.
