Tollrajz

Fuvolán játszott halkan

Németh Csongor (Temerin, 1969 – Budapest, 2019) alkalmazott grafikusművész, tipográfus

Péter László

2019. október 28., 17:40

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

2.

 „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be azt.” (János 1:5)

Lelkünk derűs és borongós vidékei

Németh Csongor: Szalay tanulmányok, 1990

Németh Csongor: Szalay tanulmányok, 1990

Mintha folytonosan hömpölygő, örökké porló színek, életszerűséget utánzó valőrkulcsok, árnyaltságok, légben pörgő lendületes vonalívek, kusza vonalhálók; mintha a képzelőerőnk szövevényeiből keletkezett derengések termékenyítenék meg a világunkat. Itt és most, újra és újra, az egyszemélyes, képzelt valóságokat helyeznénk előtérbe, amelyek segítségével megélhetjük a reménytelen álmainkba elvágyódás ábrándképeit. Az élményhatás: továbbított/továbbítható élményszerzés. Ám nem csupán a képzelet játéka, a képzeletünkben ugyanis valóságosnak tűnik ez a másodlagos világ. A szemünk által befog(ad)ott valós élmények gyakran egybeolvadnak, és összetéveszthetők a legbelsőbb vágyainkkal, lelkünk derűs és borongós vidékeivel... A teremtés könyvében áll, hogy az ember Isten képmása. Ez határozott ledugaszolása, kimért összegzése is a keletkezéstörténetnek: mert az örökkévalóság megfogalmazásával valójában az újrafogalmazás lehetőségének kísértésére is utal. Mert nemcsak az egyszeri és megismételhetetlen teremtést, hanem egy végeláthatatlan folyamatot, egy megszakíthatatlan örök körforgást fogalmaz meg. Ezért okunk van azt hinni, hogy mindez nagy hatással volt és van mindmáig a mindenkori művészet kialakulására és fejlődésére.

 Fényhozó

Németh Csongor élete nyitott könyv volt: a megélés és a tömörítés befogadóképes, érzékeny művészi nyelvezetén szólalt meg. Az egyszerűségre és a természetes szépségre hangoltságát a tollrajz vonalsercegéséhez vagy a kecses ecsetrajzhoz lehet hasonlítanunk. Nagyon szerette a japán haiku versformát, a költészet fényhozó csúcsteljesítményeként tekintett rá, és ha csak tehette, követte is annak ünnepélyes, erőteljes vizuális megfogalmazhatóságát. Értelmezése szerint a művészi hatás, amely macskamézként buggyan elő a rügyező-virágzó cseresznyefa törzséből/ágazatából, a japán grafika érett, egyszerűsítő jellegéhez hasonlít. Ám Csongor vizuális látása az európai klasszikus művészet irányában is nyitott volt. A 16. századi itáliai Pontormo különlegesen leegyszerűsítő figuratív manierizmusa jócskán érintette. Művészi szándéka így még a kiegyensúlyozott, derűs firenzei iskola precíz és higgadt festői érzetét is magában hordta... Tervezőgrafikus művészünknek azonban elsősorban a modern kor elvárásainak kellett megfelelnie, vágyainak megvalósításához így egy komplex modern számítógépes grafikai műhelyt kellett létrehoznia.

 Összhangban

A japán esztétika a nemes ősi eszmények gyűjteménye, amely magában foglalja az egyszerű, szerény ízlést, az eleganciát, az egyszerűséget, a sejtelmest, a bájost. Nagyjában a mai napig ezen eszmék határozzák meg, hogy a japán kultúrában és esztétikában mit tartanak szépnek és ízlésesnek. A nyugati társadalmakban efféle fogalmakkal csupán a filozófiában találkozunk. Bár voltak/vannak mindig törekvések, amelyek a keleti kultúra nemes egyszerűsítéseit a sokkal durvább hangnemű nyugati művészetben megvalósítani igyekeznek: s amely törekvések a 19. század végi európai művészet keletimádatából erednek. Paul Gauguin, Henri Matisse vagy  Toulouse-Lautrec ugyanúgy „áldozatául estek”, mint a Párizsban alkotó festők nagy része, akik valósággal belehabarodtak Hokusai vagy Utamaro különlegesen izgalmas metszeteibe, és végül behódolni igyekeztek a japán esztétika harmóniába ívelő, hagyománytisztelő, nemes egyszerűsítő szándékának. Tanultak is belőle. A hagyomány sok esetben a véges nyugati kultúra megújító orvossága és követendő/példaadó vonulata lett.

Németh Csongor számára – aki az egyszerű dolgokban is képes volt meglátni a természetes szépséget – az iparművészet tervezőgrafikai válfaja lett a legvonzóbb. Egy kihívásokkal teli, izmosodó/lombosodó művészeti ág, amelyet a keleti esztétika alapos ismeretével tovább gondozhatott. Tehát nem egyszerűen a pénzt hozó pszeudokultúra szolgálatába állt, hanem leginkább a nemes, intelligens, és az emberi közösségekben terjeszthető művészi ágazatok bűvkörében tevékenykedett. Főként a könyvtervezés érdekelte, foglalkoztatta szenvedélyesen. Csongor alkalmazott grafikusnak, tipográfusnak hitte magát. Ám tudjuk, hogy grafikusnál sokkal több volt. A könyvtervezés mellett műszaki szerkesztéssel, képfeldolgozással, valamint könyvillusztrálással, könyvkiadással, sőt logó- vagy plakáttervezéssel is foglalkozott.

Vajdasági magyar művész összmagyar területen ekkora sikereket ritkán ért el. A szép magyar könyv szolgálatában állva Németh Csongor országos sikereket aratott: főként könyvtervezői díjakat, rangos kitüntetéseket, okleveleket nyert. Amelyekkel azonban soha el nem dicsekedett, még szűk baráti körökben sem. Stílusos, példamutató tehetségét csak a szerénysége szárnyalta túl.

 Curriculum vitae

Németh Csongor 1969. január 5-én, vízkereszt előtti napon született Temerinben. Édesapja révén – aki fotó- és festőművész – került bele egy kreatív művészeti érzületbe, amelybe később bele is szerelmesedett. 

1986–88 között az újvidéki Bogdan Šuput Formatervezési Szakközépiskola grafikai szakának tanulója volt. A Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát tipográfia–alkalmazott grafika szakon 1993-ban, majd 1995-ben a főiskola Mesterképző Intézetének Vizuális-kommunikáció Stúdió grafikai műtermében. Konzulens tanárai Kiss István, Maczó Péter, Pálfi György, Virágvölgyi Péter voltak. 

1987-től volt a TAKT (Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor) résztvevője és alapító tagja, majd 1994-től egyik művészeti vezetője is. 

1992-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FIS), 1995-től a Vajdasági Iparművészek és For­matervezők Egyesületének (UPIDIV) tagja. Magyarországon élt. 

Művészeti- és műszaki szerkesztőként dolgozott könyvkiadókban. 

A Gulliver Könyvkiadó művészeti szerkesztője, a Műszaki Kiadó műszaki szerkesztője, majd az ANGRÁF Bt. ügyvezetője, 2004-től a Trajan Könyvesműhely vezetője volt. 1999-től saját grafikai stúdiójával közel 30 kiadónak tervezett több mint 500 könyvet/könyvborítót, így a Napeledel Könyvkiadó könyveinek, belíveinek és borítóinak a tervezője. Egyéni és közös tárlatokon mutatta be munkáit vajdasági városokban, Budapesten, Újvidéken,  Prágában,  Pozsonyban, Padovában. Könyvterveivel számtalan díjat nyert 1999 és 2005 között. Munkájába beletartozott a műszaki szerkesztés, a tipográfia, a képfeldolgozás, a burkolat- és a kötésterv is. Az oktatást-nevelést legjobban segítő műért, az általa tervezett tan­könyvcsaládért és tankönyvért, illetve segédkönyvért, természetismereti és mesekönyvért, informatikai könyvért, multimédiás CD-ROM-ért, a Budapest városépítésének történe­te c. könyvért arany-, ezüst- és bronzdíjakat, okleveleket, plaketteket, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség kitüntetését érdemelte ki.

A legkedvesebb mégis az 1990-es temerini TAKT művésztelepi díja volt. Szerény, egyszerű, remek alkotóművész volt. Nemes lelkű, derék Ember, a könyvgrafika igazi Mestere.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége