Elhunyt Guelmino János (1922-2019)

Gergely József

2019. október 26., 17:02

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Zentán mindenki ismerte Guelmino János biológia–kémia szakos tanárt, természetbúvárt, tankönyvfordítót, monográfiaszerzőt, lapunk a Magyar Szó Tiszavidék melléklete külső munkatársát. A mindig vidám és segítőkész biológus kollégám júliusban töltötte be 97. életévét. Az elmúlt években sajnos már nagyon ritkán találkozhattunk a Tisza parti gesztenyesétányon, vagy a kedvenc folyója szélében, amint szenvedélyének a horgászatnak hódol.

Amíg csak egészsége engedte szorgalmasan járta a Tisza menti erdőket, legelőket, a Tiszán túli szikeseket. Kitűnő megfigyelő és elemző volt, rendkívül nagy tudásra tett szert és behatóan ismerte környékünk növény és állatvilágát, új halfajok, az amuri kagyló, ritka növények stb. első tudományos leírása fűződik a nevéhez.

Az öregkori leépülés sajnos kikezdte egészségét és a még nyolcvanon túl is kiválóan működő elméjét. Alkalmam volt vele együtt dolgozni, mert amikor már egy-egy általános vagy középiskola biológia tankönyv lefordítását magyar nyelve már túl nagy feladatnak találta, de nem tudásban, hanem a szorító határidők miatt, akkor kérte a segítségemet. Több biológia tankönyvet magyar változatát készítettük együtt, ekkor tapasztaltam meg mi is az a kitartó és pedáns szakmai munka, amivel János bácsi, a tanár úr dolgozott egész életén keresztül. Írógépen pötyögtette le az előzőleg fejben tisztázott mondatokat, amelyekben minden szó és kifejezés a helyén volt nyelvileg és szakmailag is. A lektoroknak igen kevés dolga akadt, sőt nem egyszer János kolléga mutatott rá az eredeti szerb tankönyvben fellelhető ellentmondásokra, elírásokra, amit ő a magyar fordításban kijavított és helyre tett.

Kilencvenedik születésnapján, 2012-ben köszöntöttük a Magyar Szóban:

„Boldog születésnapot, tanár úr!

„Guelmino János, a Tanár úr július 24-én ünnepelte 90. születésnapját. Az olaszos felmenőkkel is rendelkező idősebb Guelmino János építészmérnök fiaként látta meg a napvilágot 1922-ben. Biológia–kémia szakos tanárként dolgozott, a Zentai Főgimnázium tanára (1946–1951), Zenta községi, majd járási tanfelügyelő (1952–1959), általános iskolai tanár (1959–1971), 1972-től 1983-ig az Újvidéki Rádió zentai szerkesztője, 1983-ban vonult nyugdíjba, de a munkát, a természetjárást, az írást, a fordítást nem hagyta abba a közelmúltig.

Számos társadalmi elfoglaltsága mellett nagy lelkesedéssel kutatta Zenta és környéke, a Tisza mente élővilágát, külső munkatársa volt a Magyar Szónak, a Hét Napnak, állandó rovata volt a Tiszavidék mellékletben. Két-két külön kiadványt szentelt Zenta és környéke növény- és állatvilágának, Zenta monográfiájában az Élővilág fejezet szerzője.”

Ezúttal búcsúzni vagyunk kénytelenek tőled, a Tanár úrtól, akit visszafogadott magához a nagybetűs Természet, amelynek apró csodáit oly sok éven át kutattad és népszerűsítetted az iskolában és a rádió hullámhosszán élőszóban, újságokban és könyvekben pedig papírra nyomtatva az örökkévalóságnak.

Nyugodj békében!


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége